A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Domanovszky Sándor: Az esztergomi Mária Valéria Duna-híd újjáépítése 283

2. ábra A magyar oldali megmaradt, eredeti híd lebontott járdakonzolokkal, ideiglenes parti és bebetonozásra kerülő pillér alátámasztással, továbbá a parti pillér építése (2001. április 28-án) Fotó: Dr. Domanovszky S. A három középső nyílás megépítése Az új, csonkaszegmens alakú, oszlopos rácsozású, kéttámaszú szerkezetek íves főtartóinak felső és alsó övei szekrényes, az oszlopok, rácsrudak, keresztkötések, szélrácsok pedig 1-szelvényüek. Ez utóbbiak gerinceinek kivágásai révén, a szögecselthez hasonló szellős, könnyed megjelenést nyújtanak. E hegesztett tartók helyszíni illesztései NF- (nagyszilárdságú, feszített-) csavarozottak. Az ortotróp pályaszerkezet gyári és helyszíni kapcsolatai egyaránt hegesztettek. A pálya- és segéd-szerkezetek alapanyagai 37-es, míg a Ibtartóké 52-es szilárdságúak. A mintegy 40.000 méternyi hegesztett kapcsolat közel Fele védőgázas, félautomatikus, másik fele fedettívű automatikus eljárással, néhány szerelési varrat bevontelektródás kézi ívhegesztéssel készült. Az egyes hídnyílások szerkezetei három fő csoportra bonthatók (3. ábra): a rácsos főtartók, az ortotróp pályaszerkezet, a segédszerkezetek (keresztkötések, szélrácsok, járdakonzolok, kezelő-járdák stb.). A hídnyílások szerkezeteinek gyártása és szerelése szempontjából két fontos tényezőt kell kiemelni, melyek újat, eltérést jelentenek a korábban épített, hegesztett, rácsos hidakhoz képest. Az egyik konstrukciós: a főtartó övek íves vonalvezetése (a korszerű, általában párhuzamos övű 3. ábra Az első 102 m-es hídnyílás az összeépítésre szolgáló uszályon, a szlovákiai AssiDomán papírgyár kikötőjében (járdakonzolok nélkül, 2001. május 22.-én). Fotó: Dr. Domanovszky S. megoldással szemben), amely a gyártásnálszerelésnél egyaránt nehezítette a feladatot. A másik kiviteli: csaknem minden elemet végleges méretre vágtak (szemben a korábbiakkal, ahol azok zsugorodási ráhagyásokkal és utólagos méretre szabással készültek). Ez a - kockázatot jelentő, de végül is teljes sikerrel járó - megoldás természetesen csak úgy volt vállalható, hogy minden gyártási egységből először egy próbadarab készült (ráhagyásokkal), melyen, hegesztést, egyengetést követően, meghatározhatók voltak a gyártás közbeni alakváltozások, azaz a darabolási ráhagyások, a hegesztés közbeni előfeszítések mértékei. Ki kell emelni azt is (ami azonban már nem jelent újat), hogy a kivitelezés részletes technológiai, hegesztési utasítások, ellenőrzési és vizsgálati tervek (melyeket a két állam Mérnök-ei és a Phare kölcsönt folyósító brüsszeli szervezet is jóváhagyott), mérőlapok, adagszámtérképek, jelölési tervek alapján és nem utolsó sorban a mintegy 20 db egyszerű, de kitűnően bevált készülékben folyt. A határidő előtt elkészült szerkezetek - utólag már 290