A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A közúti közlekedés az 1950-es években 257

hét személyautóról készített feljegyzés Gerő Ernő és Rákosi Mátyás íróasztalát is megjárta. Ebből kiderül, hogy az Autóker Bebrits Lajos és Herczeg Ferenc (Országos Tervhivatal) utasítására adta el az autókat, megsértve az Országos Tervhivatalnak, mint árhatóságnak a használt gépkocsik eladási áráról szóló rendeletét. Ez az eset a törvényes előírások állami megszegésének egyik példája. 1956 után az állam fokozatosan enyhítette a magánszemélyek autóhasználatával összefüggő előírásokat. 1958. január 1-től magánszemélyek üzemanyagot - korlátlanul vásárolható utalványok ellenében - vásárolhattak a benzinkutaknál. Ezeket az utalványokat az Ásványolajforgalmi Vállalat bocsátotta ki és a postahivatalok árusították. A visszaélések elkerülésére a kútkezelők magánszemélytől közületi utalványt nem fogadhattak el. 1958 tavaszán a kormány megengedte, hogy magánszemélyek új gépkocsit vásároljanak. Az autóvásárlásra vásárlási engedély birtokában kerülhetett sor. Az engedélykéréshez a reménybeli autótulajdonosnak viszont hatósági erkölcsi bizonyítványt is be kellett szereznie. A rendelet megtiltotta, hogy magánszemélyek fuvarozzanak autójukkal. Az újonnan, a belkereskedelemben vásárolt személyautót a tulajdonosuk 4 évig csak az Autókernek adhatta el. Az állam a vásárlási engedélyeket 1959-ben megszüntette. Az 1960-as évek elején újra elkezdődik a magánautózás, 1963ban pedig kisebb autóláz tör ki hazánkban. Ettől kezdve ugyanis részletfizetéssel is lehetett autót vásárolni Magyarországon. A közületi személyautók használatát 1949 őszén szabályozta a minisztertanács. Az előírások szerint kiküldetésekre a főhatóságok vezetői (osztályvezetőig) bármilyen közlekedési eszközt igénybe vehetnek. 1953-ban az MDP Politikai Bizottsága jóváhagyta Gerő Ernőnek, a gépjárművek megkülönböztető jelzéséről szóló előterjesztését, melynek értelmében az állam és párt vezetőinek zavartalan és gyors közlekedésének céljából, bevezették a kürt és a lámpa használatát. 1955-ben hatályba lépett a személyi használatú gépkocsik igénybevételének feltételeiről szóló minisztertanácsi rendelet, melyet alig egy év múlva módosítottak. Eszerint a személyi használatú gépkocsik használatára jogosult személyek (pl. megyei VB. elnökök) a gépkocsit évente max. 6000-7200 km-ig nem hivatalos útra is igénybe vehették. 1957-ben a kormány minisztériumonként megállapította az évente kiutalható új gépjárművek számát. Az új előírás - az állami gépjárművek használata szempontjából - járandósági, szolgálati, személyi használatú és üzemi gépkocsikat különböztet meg. Az ún. szolgálati gépkocsit kizárólag hivatalos utazásra lehetett használni, havonta max. 3000 km-ig, viszont szolgálati útnak számított a vezető lakása és munkahelye közötti út is. Az ún. személyi használatú gépkocsikat a jogosultak (pl. miniszterhelyettesek) évi 6000 km-ig nem hivatalos útra is használhatták. A legmagasabb rangú vezetők ún. járandósági gépkocsira voltak jogosultak. Az 1950-es években voltak olyan vállalkozó szellemű emberek, akik saját használatukra házilagos kivitelezésben személyautót szerettek volna építeni és működtetni. 1950-ben a minisztertanács azonban megtiltotta a házilagos kivitelezésben az autóépítést, ül. üzembeállítást. Az 1953 utáni években ismételten jelentkeztek olyan személyek, akik engedélyt kértek törpeautó építésére. A minisztérium ehhez természetesen nem járult hozzá, mert úgy látták a házilagos járműépítésekhez szükséges anyagok, alkatrészek megszerzése veszélyeztetné a társadalmi tulajdont. A járműépítési anyagok nagy része zárolt, így azoknak magánosok általi megszerzése rendkívül nehéz lenne. A személyautó hiány miatt az 1950-es években újból és újból felmerült a magyar autógyártás megszervezésének ötlete. 1954-ben a KPM Terv és Műszaki Főosztálya elutasította a törpeautók hazai gyártását. Magyarország nyersanyagbázisa korlátozott, acélgyártásának színvonala alacsony, nincsenek jó utak, s az autó előállítása pedig csak nagy sorozatban - 15-20 ezer darab/éves gyártásnál lenne gazdaságos. Az Autóközlekedési Főigazgatóság viszont nem tudta eldönteni támogatja-e vagy ellenzi a törpeautógyártást. Szentaskó Antal főosztályvezető Földvári László miniszterhelyetteshez írt előterjesztése a törpeautógyártással, mint politikai kérdéssel foglalkozott. Szentaskó elemzése szerint a 18-20 ezer forintba kerülő autó nem a kisemberek közlekedési eszköze lenne, hanem kisiparosok, szövetkezeti dolgozók, egyéb foglalkozásúak tudnák megvásárolni, sőt a jármű kisebb illegális fuvarozásokra is alkalmas 273