A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135

valamennyi műszaki bázisa, kirendeltsége, járműveivel együtt, elpusztult. Kárpátalján, Erdélyben néhány tucat autóbusza ugyan túlélte a frontot, e járművek azonban ott maradtak szovjet, illetve román uralom alatt. A veszteségei miatt tért nehezen magához, ám a magántőkével működő vállalkozás igen friss volt. A Kft. amíg lehetett az adódó alkalmakat mind kihasználta, és ahol a MÁVAUT még nem mozdult, a szürke-sárga autóbuszok, és a ponyvás, pados teherautó-autóbuszok megjelentek. Ezek Körmend, Pápa, Komárom által határolt területen járták a bombák tépte utakat, de esetenkénti járatként Veszprémben, Zalaegerszegen is megjelentek. Minthogy a helyközi járatok kifizetődőbbek voltak a városiaknál, ezért a Kft. vezetői 1946-ban csupán Győr városában indították meg jármüveikkel az autóbusz-közlekedést. Sopronban, a belvárosban nem közlekedtek az autóbuszok. 1948 januárjában a Kft-nek már 32, járműből álló kocsiparkja állt az utasok rendelkezése, ebből 14 autóbusz, 6 ponyvás, fapados teherautóautóbusz, 8 teherautó, amelyeket olykor padokkal és ponyvával láttak el és mint személyszállító járművek közlekedtek. Ezeken kívül 4 taxi is üzemelt. 1948 áprilisában államosították a Kft-t. A Győri Munkás c. lap az április 9-én megjelenő számában már közli, az államosítás tényét. Az államosítás idején a MAVAUT már újraéledt, az ideiglenesen helyreállított utakon megindította járatait, az egykori Kft. kocsijai fokozatosan kiszorultak a forgalomból. A cég államosítása után egy ideig a MÁVAUT-hoz csatolták, majd a MÁVAUT átszervezése után más néven, de tovább közlekedtek a szürke-sárga autóbuszok Sopron környékén is. De ez már 1950 utáni történés. 153