A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135
korlátozó intézkedés a Kft. üzemét még nem érintette. Október 23-án a kormányzat elrendelte a gépjárművek honvédelmi és közlekedésrendészeti szempontból történő megvizsgálását. A gépjármüveket katonai szemlére kellett vinni 12 . A szakértők igen alaposan megvizsgálták a járműveket, különös gondot fordítottak a gumiabroncsokra, amelyeknek állapotát szintén nyilvántartásba vették. Decemberben csökkentették a vásárolható tüzelőanyag mennyiségét, amit 1940 januárjában tovább korlátoztak. A rendeletek egymást követték, valamennyi újabb és újabb korlátozást léptetett életbe. 1941 februárjában kihirdették a gumiabroncsok kötelező bejelentését, a következő hónapban kiadott 2380/1941. M.E. rendelet kategóriákba sorolta a gépjárműveket; az „A"-ba tartoztak a kormányzati, a rendőrségi, a csendőrségi, a mentőegyesületi, a tűzoltó, a közhasználatú gépjárművek; a „B"-be az orvosok, közszolgálati alkalmazottak autói, stb.; a „C"-be sorolták azokat a személy- és teherautókat, amelyek forgalomban tartását közérdek indokolta; a „D" csoportba kerültek a magáncélokat szolgáló gépkocsik. E rendelet 3. §-a kimondta, hogy a C és D csoportba tartozó gépjárművek számára gumiabroncs kiutalásának nincs helye. A néhány héttel később megjelent rendelet külön engedélyhez kötötte a gépjárművek üzemben tartását. Az a gépkocsi amelyik a kedvezményezettek közé tartozott, annak szélvédőjén 15 cm élhosszúságú, fehér alapú, kék szegélyű háromszög-jelet helyeztek el, benne kék "E" betűvel 13 . Később a közhasznú gépkocsik fehér alapú háromszögeit piros alapúra és sorszámmal ellátottakra cserélték 14 , miközben a kiszolgálható tüzelőanyag mennyiséget 25 %-kal csökkentették. E rendelkezés következtében újabb gépjárművek szorultak ki a forgalomból. A korlátozó rendeletek Sopront is sújtották. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély, majd a Délvidék 12 A m.kir. belügyminiszternek 342000/1939.sz. B.M. rendelete, a gépjármüvek honvédelmi és közi. rendészeti szempontból megvizsgálása. 13 171900/1941. B.M. sz. rendelet a használatra engedélyezett gépjármüvek megkülönböztető jelzése, valamint a közúti forgalom részvétele. 14 428800/1941. B.M. sz. rendelet a használatra engedélyezett gépjárművek megkülönböztető jelzése. részleges visszacsatolása idején a győri Kft. kocsijait igénybe vette a honvédség, emiatt a járatok számát, sűrűségét csökkenteni kellett Sopronban is. A fokozódó katonai behívások következtében egyre kevesebb gépkocsivezetővel számolhatott a vállalat, pótlásuk szinte megoldhatatlan volt. A „Sopronvármegye" 1941. augusztus 4-i számában olvasható, hogy a város lakói, akik hozzászoktak az autóbuszokhoz, milyen nehéz helyzetbe kerültek. Az újság egyidejűleg dicséri az autóbuszok női kalauzainak munkáját. A tüzelőanyaggal való takarékoskodás oda vezetett, hogy a főhatóság az esetenkénti járatok indítását korlátozta, illetve megszüntette. Emiatt a Kft, a GYSEV és a Soproni Idegenforgalmi Hivatal jelentős bevételtől esett el. A MÁVAUT-ot szintén sújtották a rendelkezések, ám számára akkor is biztosítottak gumiabroncsot, amikor a magánvállalkozók „csúszópénz" ellenében sem jutottak tömlőkhöz, köpenyekhez. Végeredményben a MÁVAUT állami vállalat lévén óriási előnyöket élvezett a kurrens cikkek beszerzése terén. Igaz, feladatai hatalmasak voltak, mivel gondoskodnia kellett a visszacsatolt területek vonat nem járta részein a közúti személyfuvarozás lebonyolításáról. Különösen Kárpátalja és É-Erdély autóbusz-közlekedésének megszervezése kívánt szinte példátlan erőfeszítéseket, ahol a személyfuvarozás ellátásán kívül elegendő járműről és az üzem fenntartásához szükséges infrastruktúráról is gondoskodni kellett. A kormányzat ismerte a vállalat gondjait, ezért elsők között adott számára engedélyt a külföldi gyártmányú autóbuszok beszerzésére. A hazai gyártókapacitás megközelítette a csúcsot, és a MÁVAUT igényeit már képtelen volt kielégíteni. A MÁVAUT miközben a megnövekedett ország közúti közlekedésének javításán munkálkodott, Ny-Magyarország autóbusz-közlekedésének korszerűsítését is szem előtt tartotta. 1941 végén, amikor Kőszeg - Eszterháza közötti út javítása a befejezés előtt állt, a győri Kft. engedélyt kért a minisztériumtól rendszeres autóbusz-közlekedés megindítására, fenntartására. Addig csupán az esetenkénti járatai közlekedtek azon a vonalon. A minisztérium azonban nem teljesítette a kérést, mivel a MÁVAUT is bejelentette igényét a jelzett vonalra. 1942 végén a MÁV autóbusz üzemága már megindította próbaüzemét Kőszeg 150
