A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135

1937-től újabb engedélyeket nem adtak ki újonnan jelentkező vállalkozók számára. Viszont a Kft-nek. engedélyezték 1936 végéig a Sopron - Kapuvár vonalának Csornáig történő meghosszabítását. 1937-ben Sopron, Kapuvár, Csorna települések beadvánnyal fordullak a főhatóságoz és kérték a minősíthetetlenül rossz állapotú Győr - Sopron közötti állami út sürgős kijavítását. Ennek előzményeként még 1936-ban Sopron városa meghívta Kozma Miklós belügyminisztert a környék megtekintésére és a város, valamint a környék gondjainak megbeszélésére. A tanácskozáson Kapuvár, Csorna képviselői mellett Győr is képviseltette magát. A program befejezése után autóval vitték a minisztert Győrbe, aki így közvetlenül tapasztalhatta az útvonal állapotát. Győrben megígérte, hogy soron kívül eljár az útépítés érdekében. Minthogy az év végéig sem kaptak az érintett városok leiratot a belügyminisztertől, ezért fogalmazták meg a beadványt. Ennek már volt pozitív eredménye: 1937-ben hozzákezdtek a szóban forgó állami út kijavításához. Még abban az évben csaknem félmillió pengő költséggel körülbelül 10 km hosszban viszonylag jó minőségű makadámutat építettek. Bár 1938-ban folytatódott, és országosan felgyorsult az útépítés, útkorszerűsítés, az elmaradás azonban így is nagy volt. Nemcsak az állami és törvényhatósági, hanem a községi utak is megújulásra vártak. A kereskedelmi és közlekedési miniszter az 1477/X1. 1938 számú leiratában felszólította a megyéket az utak óvására, a törvényhatósági és a községi utak karbantartására. Győr megye alispánja körrendeletet küldött a járási főszolgabíróknak, valamint a községi elöljáróknak a következő szöveggel: „... A főszolgabíró urakat felhívom, hogy a községi utakat állandóan figyeljék és azoknak jókarban tartását ellenőrizzék, amit alkalmilag ellenőrizni fogok". Sopron idegenforgalma, a gazdasági válság elmúltával élénkült. A város lakói vigyáztak környezetükre, a „hűség városa", ékszerdoboza, az ország büszkesége lett. Közúti forgalma rohamosan növekedett, egyre több külföldi rendszámú gépkocsi járta a várost és környékét. A győri Kft. igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, újabb és újabb autóbuszokat állított forgalomba és a régebbieket fokozatosan átvezényelte az esetenkénti utakra. Az 1920-as évek második felében gyártott Rába L típusokat - bár még kifogástalan műszaki állapotban voltak - kivonta a városi forgalomból és helyükbe a legújabbakat állította, ezeknek karosszériáit is a győri műhelyében építette. A Rába Magyar Waggon- és Gépgyárból csak alvázakat vett, a kocsi szerények a saját bognárainak, karosszéria lakatosainak, kárpitosainak, fényezőinek munkáját dicsérték. A nagy hozzáértéssel vezetett cég törekvését a soproniak elismerték és honorálták. A Sopronvármegye c. lap. 1938. június 9-i száma így ír a Társaság egyik újonnan forgalomba állított kocsijáról: „... Pünkösd óta új látványossága van a soproni utcáknak. A régi 19es autóbusz új acélvázas karosszériát kapott, így 43 férőhelyes, laticelüléses lett. Egy új dieselmotoros autóbusz is fut, hűtőfelirata: Special Diesel. Eddig csak öt ilyen motor van Magyarországon három a Stár, egy a GYSEV, egy Budapest egyik vállalkozásának tulajdonában. 6 hengeres motor maximális sebessége 80 kilométer óránként. A karosszériát a győri Stár (a Kft. korábbi neve) telepén készítették. A hírek szerint hamarosan még két ilyen kocsi érkezik Sopronba ". A gazdaságilag erős vállalat a taxijait is rendben tartotta. A legrégebben közlekedő Magosix típusú kocsik karosszériáit évenként újrafényezte, belső kárpitozásukat felújította, ha kellett kicserélte. E járművek kívül - belül szintén ragyogtak, bérautóit hasonló gonddal ápolta. 1938-ban elhatározta taxi és bérautó állományának teljes lecserélését, korszerű, gazdaságosabb típusokra. Döntése kivitelezését nem akarta elhamarkodni, megvárta amíg Budapesten az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt, valamint leányvállalatai, továbbá ugyancsak a fővárosban működő Autótaxifuvarozók Szövetkezete elegendő tapasztalatot gyűjt az újonnan beszerzett típusokról. Míg a szövetkezet az újfejlesztésű német Wanderer gyártmányú taxikkal, addig a részvénytársaság olasz FIAT-okkal állt az utasok, rendelkezésére. Miközben a Kft. figyelte a budapestiek tapasztalatait, a városi vonalain - ahol csak lehetséges volt - esővédő kis „kalibákaf' húzott fel a megállókban a várakozók részére. Ezekből néhány túlélte a háborút, sőt még az 1960-as években is használatban voltak. Vidéki vonalain is igyekezett gondoskodni a várakozó utasairól, 147