A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135
3. ábra Sopron környékén is közlekedett, Rába gyártmányú postaautóbusz Sopron és Győr között közlekedett, minden állomáson és megállóhelyen megállt. Az utazók hamar megkedvelték. A járat teljes kihasználtsággal közlekedett. Még ugyanabban az évben július 22én már 29 ülőhelyes sínautóbuszt állítottak szolgálatba, ami fele annyiért vitte az utasokat mint a postabusz és sokkal gyorsabban. A kis sínautó 40 km/h, a nagyobb pedig 70 km/h sebességre gyorsult fel, míg a postaautóbuszok és a magánvállalkozások társasgépkocsijai legfeljebb 20-25 km/h sebességgel haladhattak a rossz útviszonyok miatt (3. ábra). A posta 1928-ban összesen 12 vonalon, 430 kmen 20 autóbusszal (plusz 14 tartalékkal) állt Veszprém, Sopron, Keszthely és a távolabbi Putnok rendelkezésére 6 . A társaság nagy üzletet sehol sem produkált társasgépkocsijaival. A folyamatosan deficites üzletág következtében 129 januárjában már felmondták a Sopron - Sárvár, Csepreg - Beled vonalon közlekedő járatokat. A főispán a felszabadult autóbuszokat Sopronba, a Sopron - Brennberg, a Sopron - Fegyház -Tómalom, valamint a Sopron - Lövérek viszonylatban kérte beállítani. A süttőri vonalat is meg akarták szüntetni, de a kereskedelemügyi miniszter rendelkezésére további próbaidőre fenntartották. Sopron tömegközlekedésének gondjai 1929 végéig sem oldódtak meg. A postaautóbuszok a két vasútállomás között, a Kossuth utcán, a Várkerületben és az Erzsébet utcán át közlekedtek. 6 A járműtelep 40 éve. Posta Mérnöki szolgálat 18871937. Stádium Rt. Budapest. 1937. 368 p. (217-232.p.) Legfeljebb három szürke gépkocsi járta az utakat. A Breuer cég kocsijai összesen - kettő - olykor a Lövérekbe is felmentek. A kisebb járművek vonatkozásában valamivel jobban álltak a városban. A közigazgatási bizottság 20 vállalkozónak adott géperejű bérkocsira engedélyt összesen 31 kocsi várta, illetve szállította az utasokat nap mint nap. Az áruszállítás is korszerűsödött, három teherautófuvarozó hat jármüvei működött a városban. Az úthálózat, a többi városhoz viszonyítva irigylésre méltó állapotban volt. A belvárosban kockakő burkolatú utakon, a külvárosban, a kisebb forgalmú részeken makadámon ment a forgalom. A bitument csupán a makadám utak javítására használták, burkolatként adalékkal sem alkalmazták. A közeli kőbányáknak köszönhetően a szilárd burkolatú utak hossza fokozatosan növekedett. Azonban Soprontól keletre, a Kisalföldön rosszabbak voltak az utak, a forgalom nem elhanyagolható hányada földutakon bonyolódott le. Az esős idő beálltával olykor tengelyig süllyedtek sárba a kocsik. A szilárd burkolatú utak építése a kőbányák messzesége miatt pl. Petőháza, Kapuvár, Csorna vidékén sokba került, a közúti fuvarozás is drága volt. 1930 tavaszán az a hír járta, hogy Bécs város tanácsa hozzájárult a Barry és Tsa. autóbuszvállalat Bécs - Sopron - Győr - Budapest vonalon menetrend-szerinti járatainak megindításához. Sopron örömmel vette a vállalat tervét, hiszen idegenforgalmának fellendülését látta benne. Abban az időben már tombolt a gazdasági válság, s ez a külföldi turisták számának csökkenésében is megmutatkozott. Korábban Ausztriából jelentős számú vendég kereste fel a várost és szép környékét a kereskedők, az iparosok, a vendéglátósok nagy örömérc. Sokan remélték, hogy a Barry cég révén, ha nem is pótolható, de legalább mérsékelhető lesz a visszaesés. Megindultak az előkészületek a nagy autóbuszok fogadására, az utasok és a kocsik ellátására. A gazdasági válság idején a MÁV un. filléres vonatokat indított, s e vonatok a turisták ezreit szállították az ország nevezetesebb helyeire, így Győrbe és Sopronba is. Az e vonatokkal érkezők a helyi autóbuszokkal bérautókkal, taxikkal, bérkocsikkal folytatták útjukat a környékre, Balfra, 139
