A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményének története 41 - Dr. Molnár Erzsébet: A Közlekedési Múzeum üveglemezeinek katalógusa 49

Dr. Molnár Erzsébet A Közlekedési Múzeum üveglemezeinek katalógusa. A Közlekedési Múzeum negatívgyűjteménye meghaladja a százezer darabot. Méretük és fajtájuk különböző. A legnagyobb számú a 6x9 cm-es üvegnegatívok csoportja, melyek a gyűjtemény tetemes többségét képviselik. A másik jelentős méretcsoport a 24x36 mm-es, ún. kisfilmek, amelyek száma megközelíti a 40 ezret. Kisebb számban vannak a 9x12 cm-es filmek, illetve az ennél is nagyobb negatívok csoportjai. Az üveglemezek csoportja az egész gyűjteményen belül csak kis arányt képvisel, értékük viszont annál jelentősebb. A múzeum negatívgyűjteménye is üveglemezekkel indult, majd később a celluloid filmek bekerülésével folytatódott, azonban leltározásuk nem vált külön. Az elmondottak a beleltározott negatívokra vonatkoznak. A múzeum gyűjteményében található a Ganz Hajó- és Darugyártól átvett üveglemezgyűjtemény, amelyet külön szekrénykataszterben tartunk nyilván. A 2500 db lemez témája a magyar hajózás illetve a magyar hajóépítés. Többségük az 1930-40-es években készült, kisebb részük az 1950-es években. Az üveglemezek túlnyomó többsége 13x18 cm, kisebb részük 9x12 cm. A Közlekedési Múzeum negatívgyűjteményét az 1950-es évek legvégén kezdte kialakítani. A második világháború előtt természetesen voltak fényképek a múzeum kiállításain. Ezeket a fényképeket vásárolták vagy neves fotográfusokkal készítették egy-egy felvételt. Mivel minden újonnan bekerült tárgy, így a fotó is a kiállításba került -raktár ugyanis nem volt -, természetszerűleg a negatívokra nem volt szükség. A 1950-es évek végétől, a múzeum újjáépítése során illetve az új múzeumi követelményeknek eleget téve fogtak hozzá a negatívok gyűjtéséhez. A hatvanas évek elejéig szinte dominál az üveglemezek leltározása, csak elvétve akad egy-egy celluloid film. A téma változatos, minden közlekedéshez kapcsolódó üveglemezt begyűjtöttek. Sajnos nem mindig került feljegyzésre, hogy honnan erednek a lemezek, és hogy ki készítette őket és mikor. A témameghatározások is hiányosak és pontatlanok sok esetben, de előfordul, hogy semmilyen információ nincs a negatívval kapcsolatban. Az üveglemezek többsége az 1930-as években készült, de a múzeumban még a hatvanas években is dolgozott üveglemezekre a múzeum fotósa, Eke Mihály. A régi üveglemezek túlnyomó többségét a Közlekedési Múzeum magánszemélyektől kapta vagy vásárolta, illetve néhány intézmény gyűjteményéből kerültek át. Tekintélyes csoportot képviselnek a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokától átvett üvegnegatívok, amelyek járműveket, történelmi eseményeket vagy más eseményeket ábrázolnak. Sajnos e lemezek meghatározása is elég hiányos sok esetben már kideríthetetlen mi is történik tulajdonképpen a képen. Valószínűleg már a Nemzeti Múzeumba kerüléskor sem tudták pontosan az adatokat. Mint említettem az üveglemezek készítőiről semmit nem tudunk. Feltételezhető azonban, hogy néhány magánszemélytől vásárolt lemezt maga az eladó vagy egyik családtagja készítette. A fotók illetőleg a negatívok hiányos meghatározása abból adódik, hogy korábban a fényképeknek nem tulajdonítottak olyan fontosságot a múzeumok, mint a tárgyaknak. Nem is igazán tekintették műtárgynak, ezért az azokra érvényes meghatározási pontosságra sem ügyeltek. Az üveglemezek jelentősebb része eredeti felvétel, kisebb részben reprodukció. Ez utóbbiak forrásai, ha nem kerültek be a leltárkönyvbe pontosan, ma már jórészt kideríthetétlenek, néhány esetben azonban az ábrázolás vagy egy egy képi utalás alapján kinyomozható. A legnagyobb számban - hasonlóan a tárgyi 49