A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

III RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 359 - Szabó László: A Közlekedési Múzeum hídkertje 399

tárolórendszert igényelnek. Kiállításukkor speciális alapozás szükséges. Épületen belül nehezen mozgathatók, épületszerkezetre nem mindig állíthatók. Az állagvédelmi munkák többnyire csak a végleges helyükön hajthatók végre, illetve olyan fölszereltségű műhelyt, csarnokot igényelnek, ami nem képzelhető el múzeumban. "Steril" környezetben, diszfunkcionálisan kiállítva a közönség számára nehezen felismerhetők. így a technikai, a gazdaságossági, a didaktikai szempontok egyaránt a szabadtéri elhelyezés mellett szólnak. Ugyanakkor az időjárás hatásának kitett szerkezetek rendszeres korrózióvédelmet igényelnek. Szabadban fa teherviselő szerkezet, illetve elem kihelyezése nem célszerű. A szabadban álló, általában örizhetetlen szerkezetek fokozott balesetveszélyt jelentenek a "könnyelmű" látogatók számára és rongálásuk sem akadályozható meg. * A gyűjtésnek, a kiállításnak az egyes szerkezetek anyaga, az építés technológiája is korlátot szab. Az avult faszerkezetek gyűjtésének is több akadálya van. Más nehézség adódik egy kő, vagy téglaboltozatnál. Itt a teljes szerkezet, vagy egy része nem mozgatható. Bontáskor minden esetben elemeire hullik szét, csak újraépíthető. Erre azonban ma még ritkán tudnak vállalkozni segítő intézményeink. A nem szerkezeti elemek gyűjtéséről (azaz megmentéséről) most nem beszélek, ezek ugyanis általában nem érik el a híd élettartamát: a szobrokat, rozettákat általában eltakarítják a történelem viharai. Meg kell azonban emlékeznem itt egy néhány éve sikeresen folyó munkáról: lelkes kollégák országszerte gyűjtik és katalógusba rendezik a hidakhoz, az utakhoz kapcsolódó kultúrtörténeti értékű műtárgyak adatait, ábrázolásait. Hasonló nehézséget okoz egy monolit vasbeton objektum is. Ez ugyan nem esik szét bontáskor, de a legkisebb nyílású híd is olyan tömegű, hogy az lehetetlenné tesz minden mozgatást. A különféle típusú előregyártott gerendákból ugyan megőrizhető lenne egy sorozat, ez azonban ma még meghaladja technikai és anyagi lehetőségeinket. Megoldásként fölmerül az adott szerkezet helyszíni megőrzése. Erre azonban ma (és még valószínűleg sokáig) csak oly esetekben van reális lehetőség, ahol a régi híd egy útkorrekcióval elkerülhető. Jó példa erre a kisdörgicsei csúcsíves boltozatú kőhíd, a maga mintaszerű kiállításával. Rossz példa ugyanakkor a miskei kétnyílású, Wünsch-féle vasbetonhíd. Elpusztult... A régi szerkezet fennmaradásának oka sokszor a pénzhiány: olcsóbb ugyanis - sok esetben - vasbetonlemezzel megerősíteni a hidat, mint elbontani és újat építeni. A valamilyen ok miatt forgalmi funkcióját vesztett régi vasszerkezetű híd megőrzésére eredeti helyén általában nincs mód. Amíg ugyanis a boltozatok az egyszeri helyre állítás után általában hosszú időn keresztül megtartják állapotukat, addig a vasszerkezetek még forgalom nélkül (ma elsősorban: sókorrózió nélkül) is rendszeres karbantartást (költséget) igényelnek. Arról nem is beszélve, hogy egy álló híd esetében - aminek közelében esetleg ott van utódja is - az áthidalt vízfolyás medrét is befolyásolja a pillér, a korszerűtlen, régi szerkezet általában nem is felel meg minden tekintetben az érvényes vízügyi előírásoknak. Beszélhetünk természetesen az elbontott hidak egyes szerkezeti elemeinek helyszíni megőrzéséről, "emlékműszerű" kiállításáról is (lásd pl. a Tahi és Tótfalu között állt Almási-híd csomóponti részletét a mai vasbetonhíd hídfőjében). Ez a módszer valóban "közkinccsé" teszi a múlt egy darabját, ugyanakkor nem hárítható el a baleset és a rongálás. Sajnos, Magyarországon viszonylag kevés olyan hídszerkezet épült a múltban, ami elbontás után újrahasznosítható lenne. Nem múzeumi körülmények között ugyan, de új forgalmi szerepet kapott a polgári Tisza-híd Kanyaron. Gyalogoshídként szerettük volna újraállítani a szabadszállási alumínium-hidat, de törekvésünk nem járt sikerrel. Múzeumi szerepet kapott: 1993 óta a Kiskőrösi Szakgyűjtemény udvarán áll. Önként adódik a következtetés az elmondottakból: ma reálisan az elemekből összeállított (szögecselt, csavarozott, esetleg hegesztett) hidak egyes elemei, csomópontjai őrizhetők meg. Erre történik tartós kísérlet Kiskőrösön, a MÁV Hídépítő Kft. szervezésében, nem utolsó sorban pedig a Múzeumban. 400