A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

III RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 359 - Soltész József: A 424.001 pályaszámú gőzmozdony helyreállítása 393

Soltész József A 424,001 pályaszámú gőzmozdony helyreállítása A Közlekedési Múzeum 1998-ban egy újabb látványossággal örvendeztette meg a látogatóit az eredeti állapotába visszaalakított 424,001 pályaszámú gőzmozdony kiállításával. A mozdony a Horvát Vasutak, a MÁV Rt és a Közlekedési Múzeum közötti cseremegállapodás alapján került vissza Magyarországra 1997-ben, és azt a helyreállítást követően 1998 július 10-én a Vasutasnapon avatták fel ünnepélyesen a jelenlegi kiállítóhelyén, a Közlekedési Múzeum új épületszárnya melletti teraszon. Az első 424 sorozatú gőzmozdony kiállításával a múzeum méltó emléket állított a 125 éves múltra visszatekintő magyar mozdonygyártásnak. Az osztrák Sigl gyár tervei alapján indult meg a gőzmozdonygyártás Magyarországon. A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára (röviden: MÁV Gépgyár) az első mozdonyát 1873-ban építette a MÁV részére. A DL osztályú 108. pályaszámot viselő mozdony később a 2043. végül a 335,043 pályaszámot kapta az 1911. évi új átszámozásnál. A sors iróniája, hogy a mozdonyt 1913-ban a MÁV felajánlotta a Közlekedési Múzeum részére, de a Múzeum akkor még nem gyűjtött eredeti vasúti járműveket. Az első világháborút lezáró Trianoni Békediktátum alapján a 335,043 pályaszámú gőzmozdony Romániába került és ott még a második világháború előtt leselejtezték. A MÁV Gépgyár az 1000. mozdonyát az 1896 évi millenniumi kiállításra készítette el, az Le osztályú mozdony a 468. pályaszámot, később a 222,068 sorozat és pályaszámot kapta a MÁV-nál. A Közlekedésügyi Csarnokban (a mai Közlekedési Múzeum hosszcsarnokában) három vágányon helyezték el a kiállított gőzmozdonyokat és a vasúti személy és teherkocsikat. A millenniumi kiállítás befejeztével a járművek visszatértek a vasúti szolgálatba, és helyüket modellek foglalták el a megalakult Magyar Királyi Közlekedési Múzeumban. Ezt követően hosszú ideig nem állítottak ki eredeti vasúti járművet a múzeumban, változást csak az 1966. évi újranyitás hozott, amikor újból megjelentek eredeti gőzmozdonyok a hosszcsarnokban és a múzeum melletti szabadtéri kiállítóterületen. A magyar gőzmozdonygyártás a millennium után ugrásszerű fejlődésnek indult, a 2000. mozdony 1908-ban (203,015), a 3000. 1913-ban (327,023), a 4000. pedig 1917-ben (601,031) készült a MÁV Gépgyárban. Ez a lendület az I. világháborút követően lelassult és a vasúthálózat csökkenésének arányában a következő évtizedekben kevesebb gőzmozdony készült. Az 5000. mozdony 1932-ben (424,027), a 6000. (303,001) 1950-ben hagyta el az 1925-től M.Kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárnak, röviden MÁVAG-nak (később „kir." jelző nélkül) 1959-től pedig Ganz-MÁVAG-nak nevezett gyárat. Ettől kezdve már csak dízel és villamos mozdonyok készültek, melyek gyártása napjainkban is folyik. 1873 és 1959 között összesen 132 különböző típusú (szerkezetszámú) gőzmozdonyt gyártottak, melyek közül az egyik legjobban sikerült mozdony a 122. szerkezetszámú MÁV részére készült 424 sorozatú, 2'D tengelyelrendezésű, iker túlhevítős univerzális gőzmozdony volt. Az első 424-es mozdonyt 1924-ben gyártotta a Magyar Királyi Állami Gépgyár 4763. gyári számmal, de a mozdony tervezése még az első világháború idejére nyúlik vissza. Eredetileg egy l'D tengelyelrendezésű, iker túlhevítős, Brotán-Deffner kazános mozdonyt terveztek 424-esként 1917-ben, de az első világháború miatt nem szállították le a MÁV részére. A háború után 1921-ben áttervezték 2'D tengelyelrendezésű, sík tűzszekrényes kazánú univerzális gőzmozdonnyá a MÁV módosított igényeinek megfelelően. 393