A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

III RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 359 - Bálint Sándor: A Múzeum legrégibb automobilja 361

hűtőtartállyal egészítik ki a hűtőrendszert. A motor, a bőrkúpos tengelykapcsoló és az egyenes fogazású kerekekből álló sebességváltó jól bírták a terhelést. A lánchajtású, drót - vagy faküllős kerekeken guruló Peugeot kocsik 20-30 km/h sebességgel közlekedtek. Az 1894. esztendő fordulópont az autógyár életében. A világ első autóversenyén aranyérmet nyert a cég, továbbá az autógyártó üzemet Audincourt-ba telepítették át. Ezzel egyidejűleg fellazították majd megszakították a kapcsolatot a Daimler gyárral és hozzákezdtek a saját tervezésű motorok gyártásához. A Peugeot motorok kéthengeresek és fekvő elrendezésűek voltak, a szívószelepeiket is vezérelték. A szelepek mozgatását sajátos módon oldották meg. A főtengelyre szerelt dob a palástjába mart horony által mozgatott rúd-áttételek közbeiktatásával vezérelte a szelepeket. (1. ábra) 1. ábra A Peugeot motor vezérlő hornya E konstrukciót akkoriban, kulisszás vagy hornyos vezérlésnek nevezték. A szerkezet működését jól szemlélteti a korabeli rajz. (2. ábra) A motor kenését un. csepegtető olajozással oldották meg. A tüzelőanyag-levegő keverék előállításáról már karburátor gondoskodott, de kívánságra felületi párologtatóval szerelték fel az erőforrást. A kéthengeres motorok izzócsőgyújtóval vagy mágnes gyújtással készültek. A motor hűtésén nem változtattak, meghagyták a korábbi megoldást. A 19. század utolsó éveiben gyakran szerepeltek a Peugeot típusok a francia, a német, az angol és az olasz lapok oldalain, a magyar újságok is 2. ábra A vezérlés a korai Peugeot motorok egyik érdekessége volt foglalkoztak azok sikereivel. Ennek folytán a magyar szakemberek is informálódhattak az Audincourt-i gyárról, annak konstrukcióiról, és eredményeiről, arról, hogy a franciák és a svájciak Peugeot autókkal próbálják korszerűsíteni postai csomagszállító szolgáltatásukat. Az utóbbi információra a magyar posta is felfigyelt. Kolossváry Endre a magyar posta főmérnöke megbízta Haltenberger Samu friss diplomás gépészmérnököt (1875-1956) a hazai posta szállító szolgáltatásának korszerűsítésével. Kolossváry és Haltenberger Nyugat-Európába utaztak. Tanulmányozták a német és a francia, valamint a svájci posta munkáját, majd Audincourt-ba mentek. Ott megismerkedtek a Peugeot konstrukciókkal, karbantartásukkal, Haltenberger az autóvezetést is megtanulta. Hazatérésük után egy 1898-as, un. Uvraison P 21 jelű alváz megvételére kértek és kaptak engedélyt a Kereskedelemügyi Minisztériumtól. Az alváz, egykori visszaemlékezések szerint hajón érkezett Fiúméba, ahonnan postai küldeményként vasúton érkezett Budapestre, a Posta Központi Járműtelepére, a Kőbányai útra. Haltenberger megtervezte az alváz felépítményét, amelynek kivitelezése a telep bognáraira hárult. A zárt, két oldalán és a tetején kissé ívelt, kb. 1360 mm hosszú, 1050 mm magas, 1010 mm széles csomagszállító szekrény tetejére, 20 mm átmérőjű rézcsövekből készült tetőcsomagtartót szereltek fel. A felső terhelés miatt a "doboz" vázát 1,5x1,5 col kersztmetszetű kőrisfa elemekből állították össze. A normál csapolású, enyvezett vázat vasalással erősítették meg, ám ennek ellenére hamar elhasználódott. A tetőcsomagtartót 1903/4-ben leszerelték róla s a szekrényt felújították. Miközben a bognárok építették a karosszériát, Haltenberger három fiatal, ügyes géplakatossal 362