A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szeibert János: Hazai hajógyártásunk az 1945–1962-es évek között 303

Szeibert János HAZAI HAJÓGYÁRTÁSUNK AZ 1945-1962-ES ÉVEK KÖZÖTT A II. világháború folyamán óriási veszteségek érték a dunai hajóállományt, különösképpen a magyar hajózást. A folyami hajópark 1944-ben rendkívül nehéz helyzetbe került, amikor a Duna elaknásítása következtében a hajók egymás után süllyedtek el, és estek áldozatul az angolszász repülő támadásoknak. A Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) 1944 január 1én 373 hajóegységgel rendelkezett, ebből a hajóállományból e hadműveletek során megsérült 50 és elsüllyedt 143 hajó. A kiürítési parancs értelmében 1944 őszén az épen maradt mintegy 100 hajót, értékes gyári felszerelésekkel, anyagokkal megrakva a német Duna-szakaszra irányították. A. kitelepített hajók többsége 1945 május 5-én Linz térségében személyzetükkel együtt amerikai fogságba került, ahonnan -a hajóparkkal együtt- csak 1946-1947-ben térhettek haza. Kisebb részük Bécs térségében került szovjet fogságba. így Magyarország határain belül, 1945 év tavaszára egy darab utasszállító hajó és egy tucat uszály maradt, de ezek is üzemképtelen állapotban. Vontató és áruszállító hajóból egy darab sem volt található. Az év végére némiképp javult a belvízi (a dunai, tiszai és a balatoni) járműállomány darabszáma. Az üzemképes személyhajók száma 8 db-ra növekedett, ebből 6 db gőzüzemű és 2 db motoros üzemű volt 979 kW (1330 Le) összteljesítménnyel és 1935 utas befogadó képességgel. Vontató hajóból 3 db gőzüzemű és 1 db motoros üzemű, összesen 788 kW (1070 Le) teljesítménnyel, valamint 19 db uszályhajó, 5466 t szállítókapacitással állt a belvízi közlekedés rendelkezésére. A háború befejeztével a külföldről fokozatosan hazatérő, és a hazai megrongálódott, megsérült hajók kijavítása és üzemképes állapotba hozása, berendezkedett magyar ipar számára, de tartalmazta azt a lehetőséget is, hogy a háború előtt és valamint a folyómederből a híd-, és hajóroncsok eltávolítása, az aknák kiszedése és hatástalanítása lehetővé tette a hajózás beindítását is. Az 1945 augusztus 27-én megkötött gazdasági egyezmény alapján megalakították a közös magyarszovjet hajózási társaságot a MESZHART-ot. Az egyezmény szerint a MFTR egész vagyona a MESZHART tulajdonába ment át, továbbá az állam bérbe adta részére a csepeli Szabadkikötőt is. A MESZHART 1954-ig működött és ugyanez év november 10-én megalakult a Magyar Hajózási Részvénytársaság (MAHART) amely ezidőtől tovább folytatta a magyar hajózás lebonyolítását. A háború okozta károk nagymértékben érintették a magyarországi kikötőket, hajóállomásokat és a javítóüzemeket is. A szőnyegbombázások következtében az ország legnagyobb kikötője a Magyar Nemzeti Szabadkikötő rendkívül súlyosan megsérült, a folyami hajóállomások közül is csak három maradt használható állapotban. A károkozás, ha nem is jóvátehetetlen mértékben, de a hazai hajógyárakat sem kímélte. Ebben a helyzetben a Szovjetunió a háború folyamán elszenvedett veszteségeiért jóvátételt követelt Magyarországtól. A gazdasági élet megindításához többek között - szállító eszközökre, ezen belül hajókra volt szüksége. Szakértői bizottságuk a magyarországi hajógyárak felmérése után: - tengeri motoros teherhajókat, - belvízi gőzüzemű vontató és személyhajókat, - valamint úszódarukat kért jóvátételként a magyar ipartól. Az említetteken kívül korszerű úszókotrókra is szükségük lett volna, de ezeknek a tervezésére és építésére megfelelő tapasztalat hiányában nem vállalkozott a hajóiparunk. A kért objektumok darabszáma elképzelhetetlenül soknak tűnt az egyedi hajóépítésre alatt meglévő élénk hajóipari tevékenység fennmaradjon, sőt tovább fejlődjön és Magyarországon 303