A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Eperjesi László: Magyarország nemzetközi légügyi kapcsolatai 1920-1938 között 261

1924-ben folytatódtak az osztrák és a magyar kormány között a tárgyalások a magyar-osztrák légügyi egyezmény megkötéséről, 1923 júniusában csak jegyzőkönyvi megállapodás létesült a Bécs és Budapest közötti légi járat mielőbbi megindítása érdekében. A tárgyalások gyors eredményre vezettek, a két ország meghatalmazottai a szerződést és a zárójegyzőkönyvet 1924. augusztus 29-én írták alá Budapesten, a megerősítő okiratokat 1926. április 13-án Bécsben cserélték ki.

45 A törvényjavaslatot a kereskedelemügyi miniszter 1925. február 6-án terjesztette az országgyűlés elé, amely 1925. július 9én tárgyalta és július 10-én iktatta törvénybe a magyar-osztrák légügyi szerződést (1926. XII. t. c.) A szerződés a két állam közötti teljes viszonosság elvén alapult. A szerződést bármelyik szerződő állam három hónapra felmondhatta. „...Kétségtelen, hogy hosszabb szerződési idő biztosítás a légi forgalom kontinuitása és nagyobb arányúvá fejlesztése érdekében kívánatos lett volna, de a tárgyalásokra kiküldött magyar bizottság, ha szerződés létrejöttét veszélyeztetni nem akarta, deferálni volt kénytelen az osztrák részről a rövid felmondási időre irányuló kívánságnak, amelyhez az osztrák bizottság azért ragaszkodott állhatatosan, mert szabad kezel kívánt kormánya részére biztosítani a tekintetben, hogy az 1919. évi un. „párizsi" légügyi egyezményhez. bármikor rövid időn belül csatlakozhassék. Ennek ugyanis egy velünk hosszabb időre kötött légi forgalmi szerződés esetleg akadályul szolgálhatna."

46 - hangzott a törvényjavaslat miniszteri indoklása az országgyűlés előtt. A magyar-osztrák légügyi szerződésben foglalt megállapodások csak békeidőre szóltak és csak a magán légi járművek részére biztosították az „ártalmatlan" (vagyis csak békés, polgári célú) légi közlekedés jogát. A szerződés korlátozta a magánrepülést. „...Személyeket vagy dolgokat iparszerüen nem szállító légi jármüveknek ahhoz, hogy a két állam területe között, illetőleg az idegen állam légterében közlekedhessenek, minden esetben a légi jármű járatója részéről beszerzendő engedély szükséges, amelyet a másik államnak a kérelmező államában az útlevelek láttamozására illetékes hatóságai adnak meg. Ennek a korlátozásnak a felvételét az ezidőszerint állambiztonsági szempontból még igen indokolt óvatosság tette kívánatossá. Ugyanebből az okból létesíttet-tek azok a rendelkezések, amelyek szerint a két állam között a határt csupán a közös megállapodással megjelölendő helyeken szabad átrepülni...". A magyar-osztrák légügyi egyezményt nem követték újabb államközi megállapodások, bár 1927 közepén Magyarország polgári légi közlekedését sújtó antant korlátozások megszűntek. A kormány a nyilvánosság előtt azt hangoztatta, hogy a magánrepülést korlátozó rendszabályok állnak a CTNA tagállamokkal kötendő további szerződések útjában, de nem erről volt szó. A Bethlen kormány „aviatikai külpolitikáját", amely a nyilvánosság, a sajtó előtt szinte teljesen rejtve maradt, Hermann Miksa kereskedelemügyi miniszternek a külügyminiszterhez intézet átirata tárja fel 1927. január 29-én. „...Aviatikai külpolitikánk tárgyában van szerencsém a következőket közölni Nagyméltóságoddal: A polgári aviatikánk korlátozásainak megszűntével aviatikai külpolitikánk revízióra szorul, mert a külföldi államokkal szemben nem hivatkozhatunk többé arra, hogy a magyar aviatikára rótt korlátozások miatt repülőgépeink a légi közlekedés terén nem vehetik fel a szabad versenyt. A megváltozott körülményekre való tekintettel aktívabb politikát kell kifejtenünk, ami azonban elsősorban pénzügyi kérdés. Mindaddig, amíg a külföldiekkel szemben gazdaságilag jól megalapozott és versenyképes magyar aviatikát nem teremtettünk, iparkodnunk kell arra, hogy lehetőleg minél messzebbre halasszuk a külföldi államokkal kötendő légügyi egyezmények megkötésének idejét, ha ugyan az. egyáltalán lehetséges, hogy ezáltal gátat vessünk a jelenleg minden tekintetben előnyben levő külföldi légiforgalmi vállalatok hazánkban való további terjeszkedésének. Így sajnos jelenlegi aviatikai helyzetünkből kifolyólag kénytelen vagyok a légi közlekedés korlátozása mellett állást foglalni, amennyiben az. a külföldi vállalatok Magyarországra való kiterjeszkedését illeti. Az aviatikánk létérdeke, hogy a dunamenti légi forgalom ne legyen kizárólag idegen kezekben, ennek következtében kívánatos, hogy a részben magyar kézben levő Budapest Wien közötti légi forgalmi vonalat Belgrádig meghosszabbítsuk. 274