A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Eperjesi László: Magyarország nemzetközi légügyi kapcsolatai 1920-1938 között 261

nem felelnek meg. Ezzel á jogunkkal ez idő szerint csak azért nem élünk, mert a fennálló külpolitikai helyzet ennek a jogunknak érvényesítésére nem látszik alkalmasnak ... gyakorlatilag úgy áll a helyzet, hogy mi ma sem a Franco-Roumain-nek nem csinálunk nehézséget, sem pedig más ententebeli repülőnek leszállását és Magyarországon való átrepülését nem akadályozzuk. Viszont meg kell állapítanunk, hogy a közelmúltban Franciaor­szág, Olaszország és Románia is adtak esetről­esetre, kifejezett kívánságra, magyar repülőnek leszállási és átrepülési engedélyt. " A Bethlen kormánynak polgári légi közlekedés fejlesztésére tett kísérletei 1922-ben katonai célo­kat szolgáltak. A Hadügyminisztériumban az avi­atika fejlesztéséről készült és 1922. március 22-én kelt minisztertanácsi előterjesztés a polgári légi forgalom vonatkozásában megállapítja: „...A bé­keszerződés a katonai repülést tiltja, viszont a hadvezetőség a legfontosabb fegyvernemet nem nélkülözheti. - a repülő csapatnak háború esetén való felállítása csak akkor lesz lehetséges, ha a polgári repülés fejlesztésére megfelelő előgon­doskodás történt és ha megfelelő hadianyaggal rendelkezünk. " 21 A hadvezetés a katonai repülés céljait az államilag szubvencionált légitársaságok megalakításával kívánta megvalósítani. „...Mivel fontos nemzetvédelmi tényező az, hogy ezen vál­lalatok fennállása biztosítassék (mert ezen válla­latok leple alatt fog a katonai repülő kiképzés megtörténni és ezen vállalatok forgalmi repülő­gépjei háború esetén a hadvezetőség által fel­használhatók) ez.en polgári légiforgalmi vállala­tok a honv. tárca terhére a keresk. min. által repülőgépenként és kilométerenként subventióban (repülőgép és üzemanyag adása által) részesíten­dők. (a nyugati államok mintájára.) " A Minisztertanács 1922. március 31-én két ál­lamilag szubvencionált polgári légiforgalmi vál­lalat megalakítását hagyta jóvá. 1922 novemberé­ben, a repülési tilalom megszűnése után a két magyar vállalat azonnal megalakult. A november 19-én létrejött Magyar Légiforgalmi Rt. (MALÉRT) a Bécs-Budapest-Belgrád közötti légi forgalom lebonyolítására kapott a magyar kor­mánytól engedélyt, míg a november 20-án meg­alakult Magyar Aeroexpress Rt. engedélye több vonalra is szólt; köztük szerepelt a Budapest­Prága-Zágráb és Bukarest irány. Az Aeroexpress jogosult volt hidroplán forgalom lebonyolítására a Duna magyar szakaszán és a Balatonon. Csak külpolitikai jelzés értéke volt annak, hogy az an­gol Fred Chamier dr. a Budapest-Miskolc-Varsó légi útvonalra kapott engedélyt a Bethlen kor­mánytól. Az engedélyokiratok kiadása illetve a vállalatok megalakítása nem jelentette a tényleges légi forgalom megindítását. Valamennyi engedély­okiratban a külföldi légi járatok megindításának fel­tételeként szerepelt, hogy Magyarország légügyi egyezményeket kössön a környező országokkal. A magyar kormány a nemzetközi és hazai légi forgalom megindulása feltételeként hallgatólago­san és tudatosan a CINA egyezmény figyelembe­vételével, az Európában kialakult normáknak megfelelően szabályozta a légi közlekedéssel kap­csolatos jogi, közlekedési és rendészeti kérdése­ket. A magyar országgyűlés a trianoni békeszer­ződés légi közlekedést korlátozó rendelkezései következtében nem tartotta célszerűnek légügyi törvény alkotását. A parlament azért 1922 júniu­sában az 1922/23. évi költségvetési törvényben felhatalmazta a kormányt, „...hogy a légiközleke­désre vonatkozó s ezzel kapcsolatos jogszabályo­kat a törvényhozás rendelkezéséig ideiglenesen rendeleti úton megalkothassa." (1922. XVII. te. 30. §) Ennek alapján jelent meg a 10.270/1922 számú miniszterelnöki rendelet, amely légi közle­kedési alaprendeletet a későbbi rendeletek sora részben módosított és kiegészített. A légi közle­kedésről szóló alaprendelet tartalmazta az általá­nos szabályokat a légi járművekre, azok személy­zetére, a kísérő iratokra, a felszerelésre, a légiforgalmi vállalatokra, a közlekedés módjára, a közbiztonságra, a baleseti kérdésekre, valamint a légi forgalomnak a vámmal, a postával és rádióval kapcsolatos vonatkozásait. 24 A légi közlekedés jogi szabályozása mellett a magyar kormány létrehozta a légi közlekedés szervezésére, irányítására és fejlesztésére szolgáló intézményeket. „Az ország légügyeinek intézésére hivatott központi légügyi hatóság", a Légügyi Hivatal 1924. április 10-én kezdte meg működé­sét, formálisan a Kereskedelemügyi Minisztéri­umnak alárendelve, de a gyakorlatban teljesen önálló intézményként. 25 Az antant hatalmak és köztük elsősorban Francia­268

Next

/
Thumbnails
Contents