A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

Tervező Irodája" cég fennmaradt dokumentumait. A gyűjteményben 1067 iratcsomó, mintegy 5000 oldal fekszik. Az eredeti számozás szerint a legmagasabb sorszám 1784, így látható, hogy a még lappangó anyag igen jelentős mennyiség. A feldolgozás során eredetileg a csomók cím szerinti jegyzékelése történt meg. Az anyag részletesebb feltárását Dr. Gáli Imre kezdte meg az elmúlt évek folyamán. Véletlenszerű áttekintés alapján annyit már tudhatunk az anyagról, hogy a kartonborítókon látható eredeti címek általában fedik a csomó tartalmát, néha azonban tapasztalhatók eltérések. A jegyzék átvizsgálásakor a következő belső megoszlás volt tapasztalható: hídtervek: 48%; ipari létesítmények : 25 % ; épületszerkezetek: 17%; vízépítési műtárgyak: 10 %. A tervcsomagok topográfiai feltárása csak vázlatosan mérhető fel az első vizsgálatra (ezt a megoszlást mutatja a 2. táblázat), a lokalizálás az anyag jelentős hányada esetében csak mélyebb betekintés után pontosítható. A vizsgálatot nehezíti, hogy az egyes csomók elsősorban kéziratot (előkészítő levelezést, részletszámításokat) tartalmaznak. Ugyanakkor szépségét a terv-változatok gazdagsága, a rajzok igen szép kivitele adja. A jövő kutatóit figyelmeztetnünk kell, hogy ezek a tervek nem hiánytalanok és teljesen nem is egészítik ki egymást. Általában arra nézve sincs utalás, hogy a műtárgy vajon melyik variáns alapján épült, illetve hogy elfogadtáke egyáltalán az Iroda ajánlatát. Erre más források adnak választ (Utalunk itt Hargitai Jenő kézirataira). Dr. Zielinski a század első éveitől - miután megszerezte a Hennebique-rendszer képviseleti jogát - jelentős mennyiségű tervet állított elő Jemnitz Zsigmond főmérnök: közreműködésével. Sok ezek közül szerkezeti kialakításában is kiemelkedőnek számít. Az Iroda termelékenységének egyik magyarázata az, hogy a tehetséges munkatársak bátran éltek a típustervezés lehetőségével . Az Iroda méltatásakor azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy kapcsolata kiváló és igen tartós a vállalkozókkal és a közigazgatási hatóságokkal, Államépítészeti Hivatalokkal egyaránt. Egyik érdekes munkájuk a sárospataki Bodroghíd tervezése volt. A Hargitai-féle kéziratból tudjuk, hogy már a múlt század első felében állt itt egy kőpillérekre épült, négynyílású, faszerkezetű (ékelt gerendás főtartójú) híd. A Zielinski-iroda igen nagy energiát fektetett a munkába. A nyílásbeosztás és a statikai rendszer tekintetében 10 változat, az alapozásra 11 variáns készült (6. ábra). A verseny igen éles lehetett, mert még a tervezési díj 40 %-os mérséklését is felajánlotta a pályázat sikere érdekében. Minden törekvése dacára, a Iroda nem nyerte meg a pályázatot. Az általa javasolt vasbetonszerkezet helyett vashíd épült. A Gerber-rendszerű híd nyílásbeosztása 25+40+25 m, balparti hídfője és pillérei süllyesztőszekrényeken állnak, jobb hídfője alatt síkalap készült. Az alépítmény tervezője Czakó Ignác kir.főmérnök, a fel szerkezetét a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. A kivitelező Gregersen G. és Fiai, valamint a Schlick gyár volt. A hidat 1910-ben adták át a forgalomnak (7. ábra). Viszonylag kis terhelésre, közút átvezetésére épült 1913-ban Marosvásárhelyen, a vízierőmű csatornája felett a 16 m nyílású, vasbeton ívhíd. Ötnyílású vasbeton gerendahíd épült Debrecenben, a Fancsika erdőbe vezető iparvasút és a Debrecen-szatmári fővonal keresztezésében; Zielinski tervei szerint. Monolit vasbeton ívhidak 1934-ben, a székesfehérvár-grazi főközlekedési út korszerűsítése során épült a veszprémi Szent István völgyhíd. A Séd-patak völgye fölött álló szerkezet-együttes három, monolit vasbeton lapokra támaszkodó ív. Tervezője Folly Róbert, kivitelezője a Palatínus Építő- és Ingatlanforgalmi Rt, volt. A pályalemezt alátámasztó jármok részben az ívekre, részben közvetlenül a sziklára támaszkodnak. A kivitelezés késői időpontja miatt a frissbeton hőmérsékletét gőzöléssel tartották a kötéshez szükséges érték fölött. A híd ünnepélyes átadására 1937 december 22én került sor. 1945 márciusában bombatalálat megrongálta, majd a robbantás is megtörtént. A helyreállításra 1947-48 folyamán került sor. A híd teljes felújítását 1976-ban végezhették el. Ekkor a betonszerkezet javításán kívül a dilatációs szerkezetek cseréje, a víznyelők bővítése történt meg. 256