A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

települések életét az átkelőhely kereskedelmi és hadászati jelentősége határozta meg. Erre tekintettel kapta királyi szabadalmait, majd 1745-ben szabad királyi város jogát. A vár katonai jelentősége a hódoltság idején kiemelkedővé vált. Az ide összevont huszárok és naszádosok (sajkások) legfontosabb szereplői voltak a szomszéd várak (Esztergom, Visegrád) körüli harcoknak. A város mindennapi életét a közlekedés és a vízi foglalkozások határozták meg: a szekerezés, a hajóvontatás, a halászat, a gabonakereskedelem, a tutajozás. A komáromi lakosság életét és a katonai szükségleteket századokon keresztül a hajóhidak és a repülőhidak szolgálták. Az átkelőhely, a híd birtoklása meghatározó jelentőségű volt az erőd védelmében. A hidak üzemeltetése, a hajóácsok, a faragómolnárok és a sajkások feladata volt. Az állandó híd építése idején már csavargőzös szolgálta a forgalmat. Az állandó híd építésének gondolata már az 1870-es években felmerült. Bár a polgári és a stratégiai célok egyaránt indokolták volna, a pénzügyi lehetőségek előteremtése csak 1891-ben adott módot az építési szerződés megkötésére. A híd általános terveit Fekeíeházy János MÁV főmérnök, kiviteli terveit a MÁVAG diósgyőri Vasés Acélgyára készítette. A fővállalkozó és egyúttal az alépítmény készítője a Gregersen G. és Fiai cég volt. Az acélszerkezetet a MÁVAG gyártotta és szerelte. A kéttámaszú, parabolikus alsó és felső övekkel szerelt vasszerkezet próbaterhelésére 1892 augusztus 17-25 között került sor. Az ünnepélyes átadás szeptember 1-én, éjfélkor következett. A hidat /. Ferencz. József beleegyezésével Erzsébet királynéról nevezték el. 1945-ben ez a híd is elpusztult: a két középső nyílás a Dunába szakadt, a jobb parti megrongálódott, csak a bal szélső szerkezet maradt sértetlen. Újjáépítésekor felhasználták az épen maradt elemeket. 1978-ban, majd 1980-ban és 1985-ben felújították a vasbeton pályalemezt, a szigetelést és újramázolták az acélszerkezetet. A munkálatok a Pozsonyi Műszaki Egyetem, valamint a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (ma: Széchenyi István M. F.) irányításával a csehszlovákiai vállalatok, valamint a Hídépítő és az Aszfaltútépítő Vállalatok végezték. 1992 szeptember 9-én gazdag eseménysorozattal köszöntötték a két város lakói vezetői, a szlovák és a magyar Közlekedési Minisztériumok képviselői a híd 100. születésnapját. Esztergom-Párkány: a Mária Valéria híd A Duna Garam-torkolat környéki szakaszának hadászati és kereskedelmi jelentősége évezredek óta ismert. A honfoglalás után Esztergom közigazgatási és egyházi központtá vált. Piachelyként és az átkelőhely védelmére alakult ki a bal parton Párkány. Az időjárástól függő hajó- és repülőhidak helyett épült 1893 és 1895 között a Mária Valéria híd (4. ábra). A komáromi Erzsébet hídon szerzett tapasztalatokat is hasznosító részletterveket és az alépítményeket a Cathry Szaléz és Fia cég készítette, a „hegesztett (kavart) vasból" gyártott felszerkezetet a MÁVAG diósgyőri gyára tervezte és szerelte. Hogy ez a tapasztalat mennyire jó és termékeny volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szerkezet a legapróbb részletekig hasonlít előképéhez. Az új hidat 1895 szeptember 28-án szentelte be Magyarország hercegprímása. A II. világháború végén elpusztult híd újjáépítése a szomszédos régiók fejlődése, kapcsolata számára igen fontos. Az állva maradt alépítmények, és az ép párkányi és esztergomi fel szerkezetek vizsgálatával, és az újjáépítésre vonatkozó tanulmányokkal ezért már hosszú évek óta foglalkoznak a szakemberek (Pozsony, Műszaki Egyetem; Hídépítő Vállalat.- ma Rt; UVATERV, Széchenyi István Főiskola; Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság, Budapesti Műszaki Egyetem; Komárom-Esztergom Megyei Állami Közútkezelő Kht). Magyar- Szlovák közös elhatározással 1999-ben megindult a híd újjáépítésének folyamata. Kettő a "legszebb hídjaink" közül A főváros fejlődése sürgetően követelte újabb Duna-hidak létesítését. A vita, az érdekcsoportok harca több cél sorrendje körül folyt. Az Eskü-téri és a Fővám-téri hidak szükségességét minden csoport előtérbe helyezte, a Belváros személyforgalma, valamint a Vámház körútra irányuló teherforgalom érdekében. 248