A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

szobor, a kettős párkányzat, az alsó alatt a rozettasor, a boltozat díszes záróköve. Mindegyik díszítőelem szinte változatlanul jelenik meg a Lánchíd egyes tervlapjain. A Lánchíd "eredeti" terveiről nehéz beszélni. Az egyes archívumokban őrzött (MTA Könyvtár, Országos Levéltár, KM Archívum), illetve az építés után megjelent kötet rajzai, valamint a változó tárgyismerettel, művészi felkészültséggel, vitatható publicisztikai hűséggel készült egyedi ábrázolások részletmegoldásokban eltérő építményeket mutatnak. Az OL színezett eredeti rajzán és az MTAKönyvtár Széchenyi-gyűjteményében egyaránt fellelhető képen az egyik "köztes" variáns megoldása látható. Ennek részleteit ábrázolja a KM Műszaki Rajztárában fekvő rajzmásolat-csomó is (ceruza, tus, részben színezett, pausz és karton). A variáns lényegi, szerkezeti eltérése a megvalósulttól: a lánccsatorna magasan, a 2. és a 3. rozetta között töri át a falazatot. Egyébként a kapuzatot alkotó kőrétegek száma, a címerpajzs helyzete, relatív nagysága ugyanaz, mint a végleges terven és a szerkezeten. 1852-53 folyamán jelent meg W.T. Clark könyve, melyben részletesen ismerteti a Lánchíddal kapcsolatos előkészítő munkák és a kivitelezés történetét. A kötet igen gazdag rajmellékletéből az összehasonlítás kedvéért - elsősorban a pilonok szerkezetét mutatókat emeljük ki. Ezek már a megvalósult változat megoldásait tükrözik. A rajzoló itt csak az alsó kőrétegek, a boltozat és a díszítő elemek kiosztását ábrázolta. Ezek a részletek az átfűzött láncok nélkül, "üresen" szemléltetik metszetben is - a kapuzat szerkezetét. A valóban végrehajtható technológiai folyamat az egyes részletek fokozatos, lépcsőzetes építését kövelte. Az építési részletrajzok között ott találjuk a szerelőállványzat ábráit ugyanúgy, mint a láncemelés első részletét mutatót. Ezen az úszó állványsorra kifektetett láncok láthatók, az emelő és behúzó láncokkal és segédállványokkal. Az "egyedi" ábrázolásokról általánosságban annyit mondhatunk, hogy valószínűleg nem a megépült hidat ábrázolják, hanem a több-kevesebb forrás alapján megszerkesztett városképbe rajzolták bele a hidat, valamelyik terv-variáns, esetleg egy korábbi, szintén megbízhatatlan metszet alapján. Ez a forráskritikai megjegyzés még az egyébként legtöbbre tartható Hawkins-féle színezett metszetre is áll. Egyébként e rajz az egyik legtöbbet "idézett" vagyis "újrafelhasznált" képi forrás. Tömegarányaiban, hangulatában, gazdagságában felülmúlhatatlan. Sajnos a metsző a kompozíció kedvéért néhány - számára - jelentéktelen "apróság" felett átsiklott. így például a láncok száma, a láncok és a függesztővasak kapcsolata, a díszítő rozetták száma nem pontos, illetve csak jelzésszerűen ábrázolt. A címerpajzs, a babérgally és a korona viszont tisztán, élesen rajzolt. A láncok áttörésének helye Clark egyik változatával egyező, így hitelesnek tekinthető. Valószínűleg Hawkinsra támaszkodik J. Alt is. A tájolás, a rajzi pontatlanságok, egy ladik helyzete változatlan. Fuchsthaller megfordította a hidat. A Hawkins stílusában (és tévedéseivel) ábrázolt szerkezet mögött a pesti palotasort jelenítette meg. Rohbock acélmetszetén a ténylegesnél jelentősen karcsúbb pilonokat rajzol. A láncok áttörése a megvalósulttal azonos. Számuk helytelen. A korabeli ábrázolások sorából még kettőt emelek ki. Theodor Glatz 1842 körül készült tollrajza az épülő pilléreket közrefogó jászolgátakat, az azokra emelt szerelőállványokat, az előtérben a budai parti szerelőudvart és a háttérben a pesti palotasort ábrázolja. A képet láncdarabokból és leveles indákból font elliptikus keret fogja körbe. A keret fölső oldalán, középen, egy repülő turul hátára ültetett koronás kis címer látható, fölötte egy "Éljen" feliratos szalaggal. Az "eredeti" rajzok sorába tartozik végül az 1837-ben készült rajz. W. T. Clark ajánlati tervként adta át, melyet az Országos Bizottmány 1838 szeptember 27-én elfogadott. Tartozéka volt az a két homlokzati rajz is, amely az OL gyűjteményében fellelhető. E két rajz közül az 1. alapján készült a végleges változat és ez szolgálhatott mintaként a korabeli illusztrátoroknak is. A 2. sz. rajz oszloprendszerrel díszített kapuzata jelenik meg az ajánlati tervet kísérő elrendezési rajzon. A Margit-híd Az Urak szigete, a Nyulak szigete - a mai Margitsziget - Árpád-házi királyaink óta kedvelt és kiemelt pontja az ország fővárosának. Az itt épült 245