A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

anyagban - műszaki dokumentum nem áll rendelkezésünkre, így csak a leírásokból, esetleg laikus rajzokból következtethetünk. A műszaki-történeti vizsgálat másik nehézsége a rajzok (metszetek, festmények) forrásértékének kérdése: eredetiségük, pontosságuk, műszaki információtartalmuk értékelése. Római kor A Kárpát-medencében megtelepedő rómaiak Pannóniát, majd Daciát szállták meg. E két provincia között a Barbaricum része maradt a Duna-Tisza köze. A kereskedelmi utak azonban átvezettek ezen a területen is. A Kr. u. első századból származó pénzleletek alapján mondhatjuk, hogy a Dacia felől, a Körösök mentén érkező szállítmányok Bátánál és Pentelénél, valamint Aquincumnál lépték át a Dunát. A Kárpát-medencei Duna-szakasz a pannóniai limes hordozója volt. Ennek egyik legfontosabb hadászati pontja a révátkelő helyekben gazdag Aquincum és környéke. A legio XV. Apollinaris segédcsapatát (auxiliáját) Tiberius helyezte ide Kr. u. 19 körül. Domitianus 89 után megerősítette a határvédelmet : új légiót rendelt a határsávba. Tábora a mai Bem tértől délre feküdt. 92-93 folyamán a szarmaták mégis betörtek. Támadásuk az Aquincum-Adony vonalra összpontosult. A harcok, betörések során ismét és ismét megszakadt az egyébként rendszeres kereskedelmi kapcsolat a Birodalom és a Barbaricum között. A békésebb években újra kényszerű "szövetséges" viszonyba kerültek a szomszéd népek (jazig-szarmaták, markomannok, kvádok) és így az árucsere folytatódhatott. A kelet-panóniai limes-szakaszt 184-185 folyamán a beszivárgó szarmaták akciói ellen megerősítette Commodus: a táborok közötti átkelőhelyeknél és gázlóknál őr- és jelzőtornyokat építtetett. A múlt század végén, a budapesti Dunaszakasz szabályozásakor semmisült meg az Aquincumot a Rákos-patak torkolatával összekötő híd néhány pillérének cölöpmaradványa. A Rákos-pataki (Trans- Aquincum) és az Eskütéri (Contra-Aquincum) hídfőállásoktól fontos kereskedelmi utak indultak szarmata földre. Egyes katonai akciókhoz, provizórikus átkelőhelyeken hajóhidat vertek. Ennek egyik szép ábrázolása a Traianus-oszlop egyik fríz-során látható. A kihorgonyzott ladikokra rácsos faszerkezetű áthidaló tagok épültek. Valentinianus korára a Birodalom már elveszítette korábbi erejét. 375-ben egy kisebb akció során megtámadta a szomszédos kvád törzseket. A császár mérsékelt sikerrel tért vissza Aquincumba, de a provincia székvárosa már annyira leromlott állapotban volt hogy nem szállt meg benne. A Barbaricum lakói rendszeresen felkeresték a Dunamenti katona- és polgárvárosok vásárhelyeit. A katonai védelem fontos eleme volt a folyók hajózható szakaszain, így a Dunán is fenntartott hadihajó-szolgálat. A középső szakaszon, Crumerum és Singidunum (Esztergom és Zimony) között a Classis Pannonica szolgált. A római katonai megszállás, a közigazgatás Kr.u. 487-ben megszűnt ugyan, de a polgári élet nem. Az erdélyi só, a nemesfémek, a vas szállítása, a Bizánccal fenntartott kereskedelem nem szakadt meg. A népvándorlás kora A hun támadásoktól kiváltott gót vándorlás hullámai 378 végén már elérték Pannónia keleti részét. A régészeti leletek szerint a betelepült hun csoportok elsősorban a jelentősebb átkelőhelyek és a belső út-csomópontok környezetét szállták meg. A megszállt utak annak a kelet-nyugati transzkontinentális útnak részei, mely a Bánáton és Olténián át tartott a Pontus vidékére. Honfoglalás, Árpád-kor, tatárjárás A honfoglalás után Szent István és utódai a kialakított egyházszervezet számára különböző jövedelmező kiváltságokat adományoztak. így a pesti rév és vásár jövedelméből a tihanyi Szent Mária és Szent Ányos apátság részesült (1055 körül, 1093); a pesti rév és Kerepes vámjából a budai egyház (1148); a pesti vámból a Szent Endre szigetén működő monostor (1196-1204). Pest város kora-középkori helyrajza a hiányos korabeli adatok miatt csak törökkori felmérések 239