A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Hidvégi János: A gépjármű-közlekedési gyűjtemény újabb fejlődése, 1980-1992 69

Jutószalagról az első Opel Astra. A termelés azóta folyamatos, kezdetben a külföldről beho­zott alkatrészekből és részegységekből szerelik össze a gépkocsikat, a későbbiekben tervezik az alkatrészek mintegy 40%-ának hazai előállítá­sát. E törekvés első lépése, hogy a gyár területén már felépült a motor-összeszerelő üzem, és júli­us óta egyes motortípusokat itt szerelnek össze. A gyár felépítése gazdaságilag is jótékony hatá­sú a régióra, illetve az egész országra, mert munkalehetőségeket teremtett, amelyek a hazai alkatrészgyártók megjelenésével tovább szapo­rodnak. Időközben az esztergomi gyárban készült Suzuki első példányát is megkaptuk ajándékba, amelyet Osamu Suzuki úr adott át a múzeum­nak. Ez a gépkocsi is az állandó kiállításunkon látható. Örömteli jelenség, hogy az ajándékozók kö­zül egyre több a magánszemély. Az ajándéko­zók a legtöbb esetben nem roncs vagy már hasz­nálhatatlan járművüket adját át a múzeumnak, sok esetben az üzemeltetés költségeinek je­lentős növekedése kényszeríti a tulajdonosokat az autózásról való lemondásra. A gondos tulaj­dono'sok, nem akarván, hogy járművük gondat­lan kezekbe vagy roncstelepre kerüljön, a mú­zeumban való továbbőrzésre, a sok örömet adó jármű életének meghosszabbítása szándékával választanak bennünket. Az utóbbi evekben több, jelentős muzeológiai értékű, régi gépkocsit kaptunk ajándékba. Egyik legjobb állapotú ezek közül az a Skoda 1000 MB típusú gépkocsi, amelyet egy nyugdí­jas autóbuszvezetőtől kaptunk. A jármű kifogás­talan műszaki állapotú, fényezése is eredeti, új­szerű, nem látszik rajta, hogy kora jóval húsz év feletti. A volt tulajdonos elmondta, hogy járműve az első pillanattól kezdve garázsban állt, a kötelező műszaki felülvizsgálatok kivételével mindig maga végezte karbantartását. A tulajdonos gon­dosságát mutatja, hogy a karosszéria lemezelé­sén ma sem látható egyetlen rozsdafolt sem. A gépkocsival 1991-ig mintegy 180 000 km-t tet­tek meg, nagyrészt Európában, de bejárták vele Angliát is. A Skoda 1000 MB típusai 1964-69 között készültek, és sok közlekedett hazánkban is. A típus fejlődéstörténeti darab, ezért különösen értékes számunkra. Ez a típus volt, az amelynél a Skoda gyár az orrmotoros, hátsókerék-haj­tású, központi csőalvázas konstrukcióról áttért a farmotoros, önhordó karosszériás járművek gyártására (1. ábra). A Skodának egy másik, korábbi típusát, az Octavia Supert szintén ajándékba kaptuk. Ez is üzemképes, jó állapotú, de kiállíthatóságához a fényezésén kisebb javítások szükségesek. A már gyűjteményünkben lévő 1950-es 1102-es típussal együtt jól szemléltethető a Sko­da gyártmányainak fejlődése az '50-es évektől a '80-as évekig. Több, az '50-es, '60-as évek közlekedésére jellemző gépkocsit sikerült vásárobiunk. Ezek közül a legnagyobb a Pobeda, amely a volt Szovjetunióban készült a '40-es évek végén és középkategóriájú autónak számított, 1956-tól Lengyelországban Warszawa néven készítették és hozták forgalomba. Szintén vásárlás útján jutottunk egy 412-es Moszkvicshoz, egy másikat, a 427-es típust, amely a 408-as kombi változata volt, ajándékba kaptuk. Mindhárom autó kiállítható állapotú. Egy nálunk is kiskategóriájúnak számító, szinte kifogástalan állapotú FIAT 850-est is vá­sároltunk. A többi beszerzett személygépkocsi általában komolyabb restaurálásra szorul, mi­előtt látogatóinknak bemutatnánk. Motorkerékpár-gyűjteményünk is lényegesen szerényebb mértékben gyarapodott, mint az 1970-80-as évek közötti időszakban. Az elmúlt 12 év gyarapodása 29 darab volt. Több motor­kerékpárhoz szintén ajándékozás útján jutot­tunk hozzá, az ajándékozók indítékai hasonlók voltak a gépkocsiknál leírtakéhoz. A begyűjtöttek közül legnagyobb gépünk a négyhengeres, boxermotoros, 800 cm 3-es Zün­dapp. E típusok 1933-38 között készültek, és a Zündapp legnagyobb hengerűrtartalmú széria motorkerékpárjai voltak. A halk járású, nagy nyomatékú motorral hajtott járművet főleg ol­dalkocsival használták. Műszakilag nem a legsi­kerültebb megoldás a négyhengeres boxermo­tor, ugyanis a hátsó hengerek hűtése nem volt kellőképpen megoldva. Különleges szerkezeti kialakítása miatt a veterán járművek gyűjtői kö­rében egész Európában keresett típus (2. ábra). 71

Next

/
Thumbnails
Contents