A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 403 - Rövid tartalmi összefoglaló (német, angol, francia, orosz) 469

Mészáros Mátyás: „A vasúti rajztár gyűjteményei" című munkája az első publikáció, amely ebben a témában megjelent. A rajztárban a vasút minden területéről találhatók műszaki rajzok, ez a publikáció azonban - terjedelmi kötöttségek miatt - csak a mozdony- és a kocsirajzgyűjtemény egy részéről ad tájékoztatást. A szerző a vasúti kocsik összeállítási- és jellegrajzgyűjteményének két csoportját mutatja be. A gyűjteményben az 1870-es évektől kb. az 1940-es évekig megtalálhatók ezek a „művészi módon kidolgozott" rajzok. Tanulmányozásuk során figyelemmel kísérhetjük a vasúti kocsik tervezésének, gyártásának műszaki fejlődését, ugyanakkor ezek a rajzok - különösen a századforduló idején igen részletesen kidolgozott M=l:20 léptékű összeállítási rajzok - a régi kocsik restaurálásának alapdokumentumaiként is szolgálnak. Az Évkönyv II. részében közlekedéstörténeti tanulmányokat adunk közre. Dr. Dienes Istvánné: „Ludvigh Gyula élete (1841-1919)" című tanulmányában a Közlekedési Múzeum archívumában őrzött dokumentumok alapján rajzolja meg a kiváló vasútépítő mérnök pályafutását. Az 1848/49. évi szabadságharc után, emigrált család gyermekeként Belgiumban végezte el tanulmányait. Ezután Spanyolországban és Oroszországban dolgozott, angol-belga mérnökcsoport tagjaként. Az osztrák-magyar közjogi kiegyezés (1867) után hazatért, végigjárta a mérnöki pálya fokozatait, s 1887-ben a Magyar Államvasutak elnök-vezérigazgatója lett. Huszonkét éven át töltötte be ezt a magas tisztséget, s az ő vezetése alatt a magyar vasúthálózat és a járműgyártás európai színvonalra emelkedett. Munkásságát számos magyar és külföldi kitüntetéssel ismerték el. Dr. Molnár Erzsébet: „Banovits Kajetán életrajza (1841-1915)" című munkájában a múzeum archívumában felkutatott dokumentációk alapján bemutatja Banovits Kajetánt, a Közlekedési Múzeum első igazgatóját. Ismerteti életútját, munkásságát és azt a kitartó, szívós munkát,amelyet a gyűjtemények és a múzeum fejlesztése érdekében kifejtett. Merczi Miklós: „Balázs Mór tevékenysége a budapesti városi közlekedésben" című tanulmányában beszámol arról, hogy a múlt század vége felé Budapest tömegközlekedésében egyeduralkodó Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) egyre merészebb feltételeket diktált új lóvasúti vonalak megépítésének fejében. A főváros lakossága és vezetése örömére új és korszerű megoldásokkal jelentkezett Balázs Mór (1849-1897), aki tanulmányait Londonban végezte el. Kitartó munkájának és kiterjedt ismeretségének köszönhetően Budapesten 1887-ben egyelőre próbajelleggel megindult a villamosközlekedés. A sikeres bemutatkozás után 1889-ben elindult Európa első belvárosi villamosvasútja a Stáczió utcában. Ennek üzemeltetője már a Budapesti Villamos Városi Vasút (BWV) volt, amelynek vezérigazgatói tisztét Balázs Mór töltötte be. Az ő ötlete volt a kontinens első földalatti vasútjának megépítése is, amellyel megoldotta a Városliget megközelítését a Sugár út irányából. Művéért nemesi címet kapott. Korai halála munkásságának tetőfokán érte. Sok ötletét, tervét használta fel az utókor, mint például a rakparti viadukt villamosvonal megépítését. Munkásságának hatása még ma is érződik a főváros villamosközlekedésében. Dr. Eperjesi László: „Magyarország közlekedése a trianoni békeszerződés után. A nemzetközi kapcsolatok alakulása 1920 és 1938 között". A szerző hiteles levéltári források alapján ismerteti, hogy mit tartalmazott és milyen következményekkel járt Magyarország közlekedése vonatkozásában a trianoni békeszerződés; mit tartalmaztak a Magyarország által a párizsi békekon471