A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 403 - Tisza István: Dr. Ruzitska Lajos műveinek bibliográfiája 451

TISZA ISTVÁN Dr. Ruzitska Lajos műveinek bibliográfiája Ruzitska Lajos 1879. február 4-én született Kolozsváron, ott járt elemi iskolába is. Gimnáziumi tanulmányait a kolozsvári unitárius főgimnáziumban végezte. Érettségi után 1896-ban a budapesti kir. József Műegyetemre iratkozott be, és az általános mérnöki szakon 1900 júniusában szerezte meg mérnöki oklevelét. Ezután a budapesti 6. sz. Vártüzér Ezrednél önkéntesi évét szolgálta az 1900/91 évben, ahol mint rangelsőt hadnaggyá nevezték ki. Leszerelése után a MÁV Gépgyárban kapott állást, ahol a hídépítési osztályon dolgozott mint szerkesztő mérnök. Innen 1902. július 17-én került a MÁV-hoz, ahol 1902-1907 között az aradi üzletvezetőség békéscsabai osztálymémökségén dolgozott. A pályafenntartási munkákon kívül 1907-ben irányította a gyula-sarkadi vonalon fekvő FeketeKörös-híd pneumatikus alapozással épülő munkáit, és ezzel egyidejűleg a MÁV első vasbeton hídjának, a békéscsabai közúti felüljárónak az építését is ellenőrizte. E munkák tapasztalatai alapján 1919-ig rendszeresen hídépítési munkákkal bízták meg. 1907-1909 között a komárom-érsekújvári új vonalon fekvő nagy Duna-híd és a Vágdunahíd építésének ellenőrzésére kapott megbízást. 1909 decemberében a budapesti összekötő Duna-híd kiszélesítésének felügyeletét kellett ellátnia, és itt dolgozott 1913 februárjáig. Ezt követően a vinkovce-samaci új vasútvonal Szávahídjának építését készítette elő, ennek építése azonban a szerb háború miatt elmaradt. Ezután egy ideig a miskolc-diósgyőri vonal nyomjelzésénél dolgozott, majd 1913 októberében az új zágrábi vonal építőfelügyelőségéhez helyezték, ahol újból a Száva-híd helyének kitűzésével bízták meg. 1914 májusában a balatoni vonalon bekövetkezett alépítményi csúszás helyreállítási munkájához rendelték ki. Ennek végeztével a dombóvár-gyékényesi, majd a gyékényes-zágrábi vonal második vágányának tervezését végezte, 1918-ban pedig a károly város-fiumei és a delnice-fuzinei vonalszakasz új vágányának tervezését bízták rá. 1919 elején a zágrábi terület elszakítása miatt visszarendelték az Igazgatósághoz, ahol a győrsárvári vonal második vágányának építőfelügyelőségét vezette. 1919 végén az Igazgatóság építési osztályához osztották be, ahol 1920 elejétől a MAV fuvarozócsapat és a szilvásváradi MÁV Erdőüzem központi ügyeivel foglalkozott. 1923-tól a MAV Igazgatóság Hl. B. osztályán műszaki főtanácsosként felépítményi előadói beosztásban dolgozott. Különösen a MAV vasbetonalj-gyártási és a sínhegesztési ügyeinek intézésével foglalkozott. Elkészíti Török Kálmánnal a vasúti sínhegesztés végrehajtási utasítását, kidolgozza a felépítménycsere-programot. Még szolgálati évei alatt elvégzi a Műegyetem mérnök-közgazdász szakát és 1926 júniusában oklevelet, majd 1936 júniusában közgazdasági doktorátust szerez. 1935. október l-jétől nyugdíjba vonul, és ettől kezdve főleg szakirodalmi tevékenységet folytat (1. ábra). 1939-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet könyvtárosává választják. Ebben a munkakörében 1945-ig dolgozik. 1952-1954 évben, nyugdíja részbeni beszüntetése idején, a földalatti vasút építésénél dolgozik mint tervezőmérnök. Szolgálati évei alatt több ízben tett tanulmányi kirándulást a német, olasz és svájci vasutak tanulmányozására. Sokat foglalkozott a vasúti 451