A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1980-1990 között 359

mondanivalójával kapcsolatban szinte semmilyen visszhang nem érkezik. így például az 1987-es nyitás óta érdemi vagy alapos, akár elismerő, akár elmarasztaló véleményt sem a történettudomány képviselőitől, sem pedig a közlekedéstörténettel foglalkozók kisebb csoportjától nem kaptunk. A szakmai hallgatást ellensúlyozva a szélesebb publikum előtti sikerekre szokás hivatkozni, de nyilvánvaló, hogy a kiállítások tudományos értékelésére igény van, és ez mással nem pótolható. E kötet megjelenésekor a tárgyalt évtized új állandó kiállításainak a többsége még csak „félidős" (ha a kényszerből elfogadott, átlag 10-15 évet vesszük alapul), és a „veszendőség" ellenszereként ajánlott kiállítási vezetők vagy katalógusok kiadásában nincs nagyobb lemaradásunk, ha eltekintünk a közben végrehajtott kisebb-nagyobb átrendezések nyomtatott dokumentálásától. Áttérve a kiállítások másik műfajára, legfontosabb megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. 1980-1990 között több mint száz időszaki kiállítás készült, és ez a fogadott vagy a Közlekedési Múzeum által készített nemzetközi bemutatókkal együtt megközelíti azt a számot - a másfél százat -, amely mintegy húsz év átlagát jelentette egy „ ciklussal" korábban, bár annak utolsó öt éve beleesik az általunk vizsgált időszakba. Az indoklás

14 lényegében változatlan, és a témaválasztás egyre többet bírált módszere is csak némileg módosult. Például a közlekedés kiemelkedő személyiségeinek a munkássága 14

„A főbb okokat a következőkben összegezzük: - a közlekedés valamennyi szakágának területén az egyetemes és a magyar közlekedéstörténet fontosabb eseményeivel, valamint kiemelkedő személyiségeivel kapcsolatos ún. kerek évfordulók megünneplése; - új témák és új exponátumok bemutatása; - a gyűjteményfejlesztés elősegítése; - a közlekedés fejlődésének nemcsak a múltját, hanem jelenkori technikáját, sőt a jövőjét is felvázoló, a várható fejlődést is bemutató (akár elméleti szintű, pl. közlekedéspolitikai) kiállítások készítése; - a társadalomtörténeti témák önálló bemutatása." L. Kócziánnédr. Szentpéteri Erzsébet: a Közlekedési Múzeum Évkönyve VII. 1983-1984.98. p. (Eiffel, Csonka János, Baross Gábor stb.) továbbra is csak az évfordulós megemlékezések, kerek évfordulók alkalmából kapott figyelmet, kisebb-nagyobb kiállítások megrendezésével. Kedvező tendenciának nevezhető viszont, hogy a közlekedés egészét vagy nagyobb, szakági és tér-időbeli egységét összefogó kiállítások száma nem csökkent (pl. „A magyar közlekedés 40éve", 1985; „Budapest-Balaton", 1986; „Az omnibusztól a metróig", 1986; „Magyar Aszfalt", 1989 stb.). Ezeket általában elég nehéz elválasztani az eseménytörténeti vagy évfordulós kiállításoktól, amelyek között a vasút után a többi szakág csaknem egyenlő arányban szerepelt. (Például „125 éves a Déli Vasút", 1986; „75 éves a debreceni villamos", 1986; „100 éves a próbavasút", 1987; „ 20 éves az Interkozmosz együttműködés", 1987; „ 700 éves a Debreceni Vasút Igazgatóság ", 1988 stb.) A közlekedéstechnika fejlődésével foglalkozó kiállítások száma - és ezt sajnálattal kell megállapítanunk - nem emelkedett, különösen azok után, hogy a közlekedési találmányok, újítások rendszeresen visszatérő bemutatóinak más helyet kerestek a rendezők. A nagyobb sikerű kiállítások közül kettőt kell kiemelnünk: a „ Számítástechnika és informatika a közlekedésben " 1984-ben nemcsak tematikájában volt „újító" kezdeményezés, hanem a tudományos bemutatás eszközeivel közelített egy olyan területet, amely azóta a legszélesebb körben kommercializálódott; öt évvel később 1989-ben a „ Vasút idegpályái, távközlési és biztosítóberendezések" című kiállítás pedig a hagyományos fejlődéstörténeti szemléltetést ötvözte azoknak a korszerű eszközöknek a kiállításba való telepítésével, amelyeket a gyakorlatban már használt a MÁV, de a nagyközönség számára egyébként megközelíthetetlenek voltak. A korábbi években fontosnak tekintett társadalomtörténeti, munkásmozgalmi témájú kiállítások terjesen eltűntek (ill. javaslat vagy tematika szintjén maradtak) és a közlekedési dolgozók élet- és munkakörülményeit szociográfiai eszközökkel felidéző sorozat sem folytatódott. Társadalmi mozgalom jellegű háttérrel egy kiállítás készült, „ Vasutasok gyűjtötték" (1989) címmel, amely pontosan megfelelt a tartalomnak. 369