A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1980-1990 között 359

KÓCZIÁNNÉ DR. SZENTPÉTERI ERZSÉBET Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1980-1990 között A nemzetközi múzeumi világban tapasztalható fellendülés az 1980-as évekre elérte a Közleke­dési Múzeumot is, bár azoknak a létesítmények­nek a tervezése, amelyek ebben az évtizedben megvalósultak, már lényegesen korábban meg­kezdődött. Lehetséges, hogy többen vitatják azt a megállapításunkat, amely szerint a tanulmá­nyunk tárgyához választott évtized a múzeum történetének legalább olyan jelentős periódusa volt, mint az 1899-es megnyitás, vagy az 1945 utáni újjáépítés. Az épületbővítésekre és az un. filiáléhálózat kiépítésére vonatkozó tényadatok azonban mind ezt bizonyítják. A Közlekedési Múzeum az összes múzeumi alapfunkciót ellátó, legnagyobb hazai műszaki múzeummá nőtte ki magát, s a tudományos munkát illetően a közlekedéstörténeti kutatások egyetlen országos hatáskörű intézményévé vált. A múzeumban folyó tudományos tevékeny­ség fokról fokra alakult és fejlődött annyira, hogy 1980-ra már értékelhető tanulmányok tár­gya lett. 1 A következőkben ezek folytatására vállalkozunk, kitérve az elért eredményekre és a feltárt hiányosságokra, annak tudatában, hogy a múzeumok jövőjének egyik legfontosabb meg­határozója a bennük folyó tudományos munka. I. 1980 végére az intézmény tudományos irányító testületének véleménye szerint kialakult egy létszámában nem nagy, de tevékenységét l Dr. Czére Béla: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban. A Közlekedési Múzeum Évkönyve V. 1979-80. Közdok., 1981. 173-199. p. tekintve igen aktív múzeumi gárda, amely az évek előrehaladtával egyre magasabb színvona­lon vált alkalmassá a tudományos munkára. A továbblépés egyik nyilvánvaló feltételeként a létszám növelése került előtérbe, mind a kutatói állomány, mind pedig a segédszemélyzet köré­ben. A másik feltétel a szervezeti keretek átala­kításával függött össze, amely a tudományos munka irányításának és ellenőrzésének korsze­rűsítésére irányult. Az intézkedések meghozata­lára ösztönöztek a kormányzati döntéseket kö­vető különböző múzeumi törvénymódosítások, valamint a kapcsolódó főhatósági szabályozá­sok és a tudományos kutatás rendjére és fejlesz­tésekre vonatkozó tudománypolitikai határoza­tok. A tételes hivatkozásoktól eltekintve a kö­vetkezőkben a végrehajtás során kialakult köz­lekedési múzeumi változásokat összegezzük. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára 1981-ben az illetékes minisztérium - a Közle­kedési és Postaügyi Minisztérium - előterjesz­tésére hozzájárult a kutatói besorolások alkal­mazásához, ami egyben azt jelentette, hogy a közlekedéstörténeti kutatási feladatok ellátásá­ra a Közlekedési Múzeumot országos kutató­hellyé nyilvánította, hasonlóan a többi orszá­gos múzeumhoz. A Művelődési Minisztérium 1984-ben tette közzé a muzeális közgyűjtemé­nyek új működési és ügyrendi szabályzatára vo­natkozó rendeletét, amelynek alapján viszony­lag rövid idő alatt elkészült a Közlekedési Múzeum Szervezeti és Működési Szabályzata (SZMSZ). (Jóváhagyása és kiadása már 1985­ben megtörtént.) Az SZMSZ lényegében az 1980-81. évi vál­tozásokból kiindulva, de azok tanulságait le­vonva építette fel a Közlekedési Múzeum szer­359

Next

/
Thumbnails
Contents