A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

habozzon a város, és kérjen koncessziót a járat megindítására. Sattler és Kováts viszont tudta, hogy közvetlenül a vasút mentén húzódó vonalra nem ad engedélyt a főhatóság. 1927-től már működött a Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalata Rt. (MAVART, vagy korábbi nevén Országos Motoros Közlekedési Vállalat), és mint a vasút vállalata, minden vasút környéki vonalra előjoga van. Azért sem lelkesedtek a győri vonalért, mert Burgenland lebegett a szemük előtt. Tervük megvalósulása esetén a város járműparkját bővíteni kell, és minden erejüket a nyugati vonalakra akarták koncentrálni. A járműparkbővítés ettől függetlenül szóba került. Az autóbusz-üzemi bizottság több tagja javasolta, szerezzenek be egy kisebb autóbuszt, amely a kevésbé forgalmas vonalakon közlekedne, ill. az éjfél körüli személyvonathoz járna ki. A polgármester közölte, elvileg nincs akadálya a vásárlásnak, de a vételt megfontolandónak tartja. Az éjféli vonathoz nem indíthatnak autóbuszt, mert a bérautósokkal megállapodtak, e feladatot ők látják el. Miskolczy viszont állította, hogy a bérautósok nem várják meg a vonatot, így az utasok tömegközlekedési eszköz nélkül maradnak. A közgyűlés utasította a tanácsot, vegye fel a kapcsolatot a bérautósokkal, hogy a jövőben tegyenek eleget kötelezettségüknek. Az autóbusz-üzemi bizottság ismertette az elmúlt évi zárszámadást. Az autóbuszok 15 ezer pengőt jövedelmeztek, pedig egyrészt rezsijük megnőtt a gyakori javítások miatt, továbbá télen - de nyáron is, június 7-9-én, amikor mínusz 3 °C-ra süllyedt a hőmérséklet és havazott - a kocsik elakadtak. A kedvezőtlen időjárás következtében az utaslétszám csökkent. A közgyűlés megelégedéssel és elismeréssel szólt a bizottság munkájáról, de nem döntött újabb autóbusz vételéről. A következő években, amikor a gazdasági válság a Kisalföldre is rászakadt, Sattlerék már -sajnálták, hogy járműparkjukat nem bővítették egy kis autóbusszal. A csonka Mosón megye közlekedésének fejlődése 1930-ban megtorpant. A gazdasági válság az embereket, az üzemeket, a közlekedési vállalatokat egyaránt sújtotta. A MÁV a bajokon tarifaemeléssel próbált segíteni. Emiatt megcsappant az utasok száma, az autóbuszokat is kevesen vették igénybe. A magyaróvári autóbuszüzem kocsijai időnként szinte üresen közlekedtek. Ennek ellenére viteldíjemelést határoztak el, miközben a járatok számát is mérsékelték. A tanács jóváhagyta a tervezetet, így 1930. május 15-től a következőképpen alakult a tarifa: 0-2 km 20 fillér, 0-5 km 60 fillér,* 0-7 km 80 fillér, 0-10 km 1,2 fillér, 0-15 km 1,6 fillér, 0-18 km 1,8 fillér, 0-22 km 2,0 fillér, 0-15 km 3,0 fillér (menettérti), 0-18 km 3,40 fillér (menettérti). A poggyászdíj 40 fillér volt. A 10 kg-nál könnyebb, az ülés alá elférő csomagokat díjtalanul szállították. A 10 kilónál nehezebbeket 40 fillérért vitték. Az 50 kilónál nagyobb csomagokért teljesáru menetjegyet kellett váltani. A városban 17 fordulót, a halászi vonalon szerda és péntek kivételével napi két fordulót, a mosonszolnoki vonalon, vasárnap kivételével napi két fordulót, az oroszvári vonalon napi két fordulót (elegendő utas esetén Horvátjárfaluig közlekedtek az autóbuszok), a hédervári vonalon szerdán és pénteken két fordulót, szentjános-somorjai vonalon napi két fordulót teljesítettek az autóbuszok. A csornai vonalon már csak esetenként indítottak járatokat (Lábra). Az utasok tiltakoztak a városi járatszámok csökkentése miatt. Mint ahogyan a Mosonvármegye 1930. június 1-jei számában írták, „a közlekedő eszközök csinálják a forgalmat és nem fordítva. Annak idején többségben voltak azok, akik nem hitték, hogy a keshedt, vén omnibusz néhány utasa autóbuszközlekedést bír fenntartani, és íme már 4 kocsi is kevés, főként pedig sokszor nem elég nagyok a kocsik. " Ezzel szemben az állomásfőnök azon kesergett, hogy a sínautóbuszon alig vannak utasok, ha ez így folytatódik, üzemét megszüntetik. A járás gyáraiban, üzemeiben, a városéban is a munkaerő egy részét elbocsájtották, sokan kenyér nélkül maradtak. Megcsappant a város adóbevétele. Közüzemeit a legnagyobb erőfeszítésekkel tartotta fenn. Ám az autóbuszüzem még nyereséges maradt. 1929-ben 12 ezer pengő nyereséggel büszkélkedett. Az 1930-as évet már csak 6 ezer pengős nyereséggel zárta. 242