A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

főbb vonalain teher- és személyszállító gépkocsikat terveznek járatni. A vállalat részletes kimutatást kért a megye útjairól. Az Államépítészeti Hivatal a kívánságot teljesítette. Majd így folytatta: „/l vármegyének egyébként az az álláspontja, hogy az autóforgalmat csak oly feltételekkel engedélyezi, ha az a közúti alapnak újabb megterhelésével nem fog járni. " A vállalat ugyan megígérte, hogy bizonyos útjavítási költségeket magára vállal, azonban ígéretét nem pontosította. Az ország valamennyi megyéjében kezdték fenntartással figyelni az országos vállalat kijelentéseit, s különösen arra voltak kíváncsiak, hogy kik azok a külföldi pénzestársak, akikre olykor hivatkozik az országos hálózat kiépítése kapcsán. AZ AUTÓBUSZÜZEM HELYKÖZI JÁRATAI A kisebb teherautó- és autóbusz-vállalkozókat, fuvarozókat nyugtalanította az országos vállalat minden területre bejelentett igénye, tartottak a tőkeerősnek mondott óriástól. Semmiképpen sem akartak olyan vonalakra személy- vagy árufuvarozási engedélyt kérni, ahol esetleg konkurensek lehetnek. E kérdés a magyaróváriakat is foglalkoztatta. Sattlerék azonban úgy látták, hogy az országos vállalat egyelőre csak követel, diktál, de konkrétumokat nem produkál. A jövőre vonatkozóan azt hangoztatták, ha valaha is megindul ez a vállalat, elsősorban Budapest környékére, a kirándulóhelyekre, valamint az ipar- és bányavidékek környékére kér koncessziót, kicsi a valószínűsége annak, hogy a Kisalföld nyugati szegletében, rossz utakon járassanak autóbuszokat. A vállalat szigetközi terveiben sem bíztak. Értékelésüket tett követte. 1926. március 17-én Magyaróvár város közgyűlésén dr. Sattler János polgármester beszámolt az elmúlt év eredményeiről. A képviselőtestületi tagok megelégedéssel vették tudomásul, hogy a város legújabb üzeme, az autóbuszüzem gazdaságosan működik, s a vártnál jóval nagyobb forgalmat bonyolít le. Dr. Drobilits Ernő képviselő-testületi tag harmadik jármű beszerzését indítványozta, s kérte , hogy a kocsikkal helyközi forgalomban is közlekedjenek. Kérjen a város koncessziót a környéki vonalak232 ra. Sattler közölte, nyitott kapukat dönget, mert a város már benyújtotta kérelmét a megyéhez és a minisztériumhoz. A harmadik autóbusz beszerzésével kapcsolatban óvatosságra intett, s kérte, egyelőre várjanak a nagyobb beruházással, mert még nincs készen az első negyedévi kimutatás, így nem tudják, hogy a kemény januárban és februárban mit produkált a két kocsi. Magyaróvár a következő vonalakra kért koncessziót: Magyaróvár-Bezenye-Oroszvár; Magyaróvár-Mosonszolnok; Magyaróvár-Mosonszentjános; Magyaróvár-Halászi-Arak-Hédervár. Az április 12-én megtartott helyszíni bejárásokon, tárgyalásokon a minisztérium részéről Maiéter Jenő főmérnök, a megyétől Paulik Miklós főjegyző, az Államépítészeti Hivataltól Fügi Ágoston főmérnök, a MÁV-tól Sádl Elemér intéző, a magyaróvári járástól Csiba Andor főszolgabíró, a tószegi járástól Csemez Béla főszolgabíró, Wenninger Antal mosonszolnoki főjegyző, Tóth Sándor halászi főjegyző vett részt. Magyaróvári dr. Sattler János polgármester és Kováts István főmérnök képviselte. Maiéter miniszteri kiküldött - mint a korabeli beszámolóban olvasható - „melegen üdvözölte a várost és elismerését fejezte ki, hogy a legelső magyar városok között, mely saját üzemében a helyi közlekedés kérdését autóbuszjáratok segítségével megoldotta és tervbe vette, hogy a vidéket is hasonló közlekedési járatokkal hálózza be. Az érintett és érdekelt községek megjelent képviselői szintén melegen üdvözölték a tervet és kérték annak megvalósítását. Az államvasutak kiküldöttje azonban tiltakozott ama járatok ellen, melyek az államvasutak voimlait érintik, így főként az Oroszvár-Rajka-Magyaróvár és Mosonszentjános-Magyaróvári autóbuszközlekedés létesítése ellen, a többiekkel szemben azonban nem emelt kifogást. A minisztérium kiküldötte kilátásba helyezte a lehető legkedvezőbb és mielőbbi elintézését. "

4 Sattlerék remélték, hogy megkapják az engedélyeket, úgy találták, hogy a Rajka-Bezenye-Magyaróvár vonalon 4

Magyaróvár vidéki autóbuszjáratai. Mosonvármegye. 1926. április 18. 2-3. p.