A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

Győrbe, Szombathelyre vagy Budapestre kellett utazniok - régebben, tehát az első világháború előtt esetleg Bécsbe -, ha iskolában akarták megszerezni a vizsgához szükséges elméleti ismereteket, ül. a vezetői gyakorlatot. A kínálat tehát valóban kecsegtető volt nemcsak a mosoniak, magyaróváriak, hanem a környéki települések számára is. Az automobilizmus a Kisalföld nyugati szegletében is terjedőben volt. A közúti motorizáció fejlődéséhez szükséges feltételeket lassan megteremtették az egykori Mosón vármegyében. Csupán a közutakkal nem tudtak mit kezdeni. Az állam az állami utakat, ahogy tudta, karbantartotta, ám a községi utak, a vicinális utak helyrehozatalára, korszerűsítésére alig volt remény. Rossz állapotuk miatt sokan meggondolták, hogy járassanak-e rajtuk gépkocsikat. Még 1925 őszén a megye alispáni hivatala a harmadik évnegyedes jelentésében közölte, hogy a törvényhatósági utak gyorsabb javítása érdekében egy gőzhengert és egy pótkocsis teherautót vásárolnak. Minthogy sikerült bazaltzúzalékot szerezniük, minden remény megvan arra, hogy novemberben, decemberben a th. utak néhány kilométeres szakaszát kijavítsák. A vármegye közgyűlése helyeselte az alispán törekvését, a gőzhenger, valamint a pótkocsis teherautó megvételét megszavazta. Egyúttal elhatározta, hogy a mosom járás két lóhengerét eladja. A magyaróváriaknak, mosoniaknak nem sok beleszólásuk volt az állami tulajdonban lévő útkarbantartó eszközök sorsába. Tudták, hogy a lóhengerek tömege kevés a bazaltzúzalék hengerléséhez, a lovak patái sem bírják az egyenetlen felületű zúzalékon való járást, a henger húzását (a lóhengereket elsősorban földutakon használták). Ám annak kapcsán, hogy a két hengert eladják, kérték, hogy a gőzhengert hozzák Magyaróvárra és a mosoni utat javítsák ki vele, hiszen a megye újdonsága, büszkesége, az autóbusz közlekedik rajta. A megye intézkedett, 1926 elején a vármegyei építészeti hivatal mérnöke, FügiJó&ef hozzálátott a mérési, kitűzési munkákhoz. Az utat apró kockakövekkel kívánták burkolni, mert állami út volt. A járás, ül. a megye törvényhatósági és vicinális útjainak többségére zúzalék sem kerülhetett. A megye vezetősége mindenképpen változtatni akart a kedvezőtlen állapotokon, a nagy idegenforgalomra tekintettel is a közúti közlekedés korszerűsítését fel kellett gyorsítani. De a korábban nagy érdeklődést keltő országos közlekedési vállalat tervére is gondolni kellett. Mint ismeretes, az Országos Motoros Közlekedési Vállalat a vasutaktól távolabb eső községeket egymással és a vasutakkal autóbusz-közlekedéssel óhajtotta összekapcsolni. E vállalat a megye erkölcsi támogatását kérte, amit megkapott. Az alispáni hivatal felszólította a községeket, tanulmányozzák a vállalat elgondolásait és javaslataikkal segítsék az autóbusz-hálózat kiépítését. Szóba került az úthálózat korszerűsítése is. A járások, községek mindaddig szívesen hallottak a számukra is hasznos elgondolásokról, míg meg nem tudták, hogy a várható beruházások egyötödét nekik kell finanszírozni, ekkor lelkesedésük lelohadt. Az előzetes elképzelések között az a variáció is szerepelt, hogy az autóbusz-vonalak érintette települések, uradalmak részvényjegyzéssel teremtik meg a korszerűsítés alapjait. Elsősorban a Szigetköz jött számításba, mert Rajka-Hédervár-Győr vonalon vasút nem járt, s a települések közlekedését meg kellett oldani. Arról is beszéltek, hogy esetleg Szentjános-Magyaróvár-Moson vasúti állomás vonalon is járatnak majd részvénytársasági autóbuszokat. A vármegyei közigazgatás 1926. február 9én megtartott ülésén is szóba került a megye útjainak állapota, az egyre növekvő gépjárműforgalom, valamint az országos vállalat törekvése. Ladányi Gyula, az Államépítészeti Hivatal vezetője röviden ismertette a gondokat, amelyekről végeredményben mindenki tudott, majd elmondta, hogy a bazaltzúzalékkal javított utak nem bírják a nagy teherautók forgalmát, idő előtt fellazulnak, hengerlésre szorulnak. A bizottság úgy határozott, hogy a karbantartási gondokra való tekintettel korlátozzák a teherautók forgalmát, súlykorlátozásokat rendelnek el. Minthogy ezt saját hatáskörükben nem vihették végbe, a kormányzathoz fordultak jóváhagyásért. A megye szándékáról a vállalat is értesült. Február 25-én a Mosonvármegye c. lap is foglalkozott a kérdéssel. Emlékeztette olvasóit arra, hogy a vasutak az egyesített vármegye 231