A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

vármegyei közigazgatási bizottság ülésén az állami építészeti hivatal főmérnökének jelentésével kapcsolatban heves panaszok merültek fel egyes útszakaszok állapota és karbantartása miatt. Szőntagh Jenő, Erényi Károly és Pintér László konkrét esetekre mutattak rá, hogy a környéki közmunkák által kifuvarozott kavicsnak túl nyomó része nem kavics, hanem föld, és hogy oly kavicsbányát tárnak és aknáznak ki, melyeknek rossz anyaga miatt az utak sártengerré lesznek a javítás helyett. Miután bazaltkavicsot mostanában az utak építésére kapni nem lehet, legalább gödör kaviccsal javított utakra ne sarat hordjanak fel... Végül utasították az államépítészeti hivatalt, hogy inkább kevesebbre redukálja a községi közmunkával kiszállítandó kavics mennyiségét, de csak rostált kavicsot vegyen át és a kavics szállításokat közegei által szigorúan ellenőriztesse." Mindenki tudta, hogy kaviccsal és közmunkával aligha lehet jó minőségű utat építeni. A terhelést nem bíró útburkolat esőben fellazult, napsütésben porzott. Mosón és Magyaróvár lakói emiatt nyaranta napközben olykor nem nyithatták ki lakásaik ablakát, mert mindent ellepett a por. Erről így panaszkodtak: „Amint a tavaszi szellő felszikkasztja az utakat, nagy csapás szakad Mosonra. Az automobilok. A település a Budapest-bécsi útvonalon fekszik, hosszú főutcája, mely magábanfoglalja úgyszólván a község háromnegyed részét, az országutat képezi. Az autóforgalom ilyenkor megindul és van nap, hogy ötven, hatvan kocsi is keresztül megy. Ez magában rendjén levő dolog és a kultúrembernek tulajdonképpen örvendeznie kellene a modern forgalmi módozatok hatalmas fellendülésének. Mi mosoniak azonban ellenséges szemmel nézzük a keresztül száguldó autókat, sokszor olyan kívánságokkal kísérjük őket, melyek megvalósulása végzetes katasztrófákat jelentene... A mi udvariatlan magatartásunk oka pedig az, hogy a keresztülmenő autók nem mennek, hanem száguldanak és rettenetes porfelhőket vernek fel. Ha az ember az utcán jár, akkor már messziről látja, hogy Magyaróvár felől egy szürke felhő közeledik és egy perc alatt berobog a gépkocsi változatlan sebességgel és kavarja fel az utca porát. Ez ellen persze az volna az orvosság, hogy a város állandóan öntöztesse az utat. Ezt azonban kívánni 224 nem lehet, mert az ezekkel járó horribilis költségekre nem telik. Elég jó, ha a legmelegebb nyári napokon jut sor az öntözésre. Tehát sokkal egyszerűbben úgy lehetne a bajon segíteni, ha az autók az óvári úton, mely nemcsak sétaút, de ma már út jellegével bír, főleg pedig a város utcáin lassított tempóban járjanak. "

l Mind az óváriak, mind a mosoniak a keskeny nyomtávolságú, akár lóvasúttól reméltek javulást, mert az nem veri fel a port és mindig közlekedik. A vaspályába vetett bizalmuk még inkább erősödött, amikor megtudták, hogy a nagy MAV 1924 márciusában már Mosón környékén fekteti le a Győr-Hegyeshalom vasúti fővonal második vágányát. Vasútban gondolkodtak az első világháború előtt is, de utána különösen sokat vártak tőle. A mosón megyeiek gyakran szóvá tették, hogy a megye tanulóifjúsága utazási mizériák miatt csak nagy fáradsággal tanulhat tovább például Győrben. A Magyar Államvasutak ugyanis, mint panaszolták, csupán a nemzetközi összeköttetéssel törődik és nem veszi figyelembe, hogy évenként 20-25 diák nem juthat iskolába, mert nincsenek személyvonatok, amelyek reggel vinnék és délután visszahoznák őket. A hegyeshalmiak tudták, hogy a határon túli részről is szívesen mennének a fiatalok például a győri szakiskolába. A mosoniak, a magyaróváriak és a környék települései sokat vártak a második vágánytól. Úgy vélték, ha kisvasúti összeköttetést teremtenének a mosoni vasútállomás és a környéki települések között, sok fiatal tanulását könnyítenék meg. A lakosság helyi vasutak, tehát tömegközlekedési eszközök nélkül - az omnibuszt kis befogadóképességűnek és lassúnak tartották gyalog vagy kerékpáron közlekedett. A térség földrajzi adottságai miatt is igen sokan bicikliztek. Bécs közelsége révén, minthogy a kiváló minőségű osztrák gépeket sok helyen árusították, szinte minden családban használták ezeket az egyszerű szerkezetű és a lovaskocsinál sokkal gyorsabb járműveket. A kerékpár épp a gyorsasága miatt számos feszültség forrása lett, mivel a biciklizők ott kerekeztek, ahol az út jobb volt, igen gyakran a 'Garázda autók. Mosonvármegye. 1924. március 23. 1. p.