A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig 181

viteldíj bevezetéséhez, és ezzel a kocsiosztályok megszüntetéséhez. 1891-ben - tekintettel a temesvári kiállítás miatt várható forgalomnövekedésre - újabb öt személyszállító kocsit vásároltak a grazi kocsigyárból. Ezek a kocsik a korábbiaknál kisebbek voltak, egylovas vontatásra készültek. A személyszállító kocsikon felül még 1869ben két teherkocsit vásároltak a bécsi gyártól valamint egy teherkocsialvázat. 1872-ben 7 db teherszállító lowryt (lóré) is beszereztek. A személyforgalmat normál üzemben 10 db kétlovas kocsival bonyolították le. Télen, ha hó volt, előfogatot, harmadik lovat is alkalmaztak. Hat kocsi a Belváros-Gyárváros vonalon közlekedett. A kocsik 10-12 percenként követték egymást. Ez a követési időköz a váltók miatt nem volt csökkenthető. A menetrend szerinti forgalom reggel 6 órától este 10 óráig tartott. Délben, amikor nagyobb volt az utasforgalom, 3-3 tartalék kocsival mindkét vonalon egy-egy fordulót iktattak be. Színházból, koncentről, szórakozóhelyről, egyéb rendezvényekről menetrenden kívül, külön megrendelt kocsikkal szállították el az utasokat. Hajnali fél négykor is indítottak kocsikat a Józsefváros állomásra, a fővárosi vonatokhoz. Hetven lovuk volt, a lovakat minden nap délben váltották a Szent György téren. A temesvári lóvasúton voltak ugyan kijelölt megállók, azonban a várossal kötött szerződés értelmében az utasoknak jogában állt a kocsikat azokon kívül is megállítani le- vagy felszállás céljából. Komoly forgalmi problémát jelentett, hogy a lóvasút pályája szintben keresztezte a Temesvár-Bázis és a Temesvár-Orsóva vasutakat. A forgalmi személyzet létszáma 39 fő volt, 1 főellenőr, 2 ellenőr, 10 kalauz, 20 kocsis, 1 kocsimester, 1 állatorvos, 2 istállómester és 2 kocsikezelő (tolató). Naponta nyolc kalauz volt szolgálatban, öten a józsefvárosi, hárman a gyárvárosi vonalon, két kalauz mindig szabad volt. A szolgálatban levő kalauzok száma így kevesebb volt a közlekedő kocsikénál. Ezért reggelente az első két kocsit mindkét vonalon egy-egy kalauz szolgálta ki. A temesvári lóvasút személyzete egyenruhát viselt (6. ábra). A szolgálati szabályzat teendőik mellett a közönséggel szembeni előzékeny viselkedést is előírta számukra, a többi vasút szabályzatához hasonlóan. A részvénytársasági mérlegek tanúsága szerint a lóvasút működésének egész ideje alatt nyereséges volt, ami lehetővé tette, hogy az alkalmazottak részére nyugdíjalapot hozzanak létre. A viteldíj kezdetben első osztályon 10 kr, II. osztályon 8 kr volt, a Gyárvárostól a Józsefváros állomás felé vezető vonalon pedig a duplája - ez ugyanis két vonalon való utazásnak számított. 6. ábra. A Temesvári Közúti Vaspálya Társaság kalauza 195