A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

Katona András: A Közlekedési Múzeum 1990-1992. évi munkája 15

kusokat egyaránt - a múzeumba, illetve „ odamenni" a más látogatói összetételű rendezvényekre, és „ helybe vinni" a múzeumot. Az előzőre a múzeumban rendezett termékbemutatók és alkalmi fogadások, tudományos és kereskedelmi ülések, míg a másodikra a BNV-n, az autószalonokon való részvétel kínálkozik a legalkalmasabb formának. Természetesen a bázis továbbra is az ifjúság, amelynek érdeklődését ugyancsak újszerű módszerekkel egyetemi, főiskolai előadások tartása, múzeumi vetélkedők rendezése, a középiskolások tanárainak rendszeres tájékoztatása - kell fokozni. A közönség számának növelése mellett a területeket is szélesíteni kell, mert részben a technika fejlődése, részben az Országos Műszaki Múzeum állandó kiállítási lehetőségeinek hiánya kínál és követel olyan feladatokat a Közlekedési Múzeumtól, amely a korábbiakban nem voltjellemző az intézményre. így fel kell vállalni az újjáéledő magyar közlekedési járműgyártás eredményeinek népszerűsítését, a számítástechnika vívmányainak bemutatását, valamint a környezetvédelmi kutatások és törekvések megjelenítését. Tudomásul kell venni, hogy változott a múzeumi filozófia, amit az élet más területeinek fejlődése is indokol: - a gyűjtés elsődlegessége áttevődött az értelmezés, a bemutatás irányába. A legfőbb kérdés nem a mit mutassunk be, hanem a hogyan; - az előző gondolatkörhöz tartozik, hogy a látogatóknak már nem elegendő a múlt és a jelen, a jövőre is kíváncsiak; - nagy hangsúllyal jelentkezik az összefüggések megjelenítésének, megértésének igénye. Emellett arra is kíváncsiak a látogatók, hogy kik működtetik a szerkezeteket, mit kell annak tudni, aki működésbe akarja azokat hozni; - új és nehezen megoldható kérdés, hogy a látogatók - a múzeumon belül és kívül működés közben láthassák az eszközöket. A fenntartás, a megőrzés és a használat egymásnak ellentmondó szempontjait együttesen kell kezelni; - az előadások történelmi összefoglalói helyett, mellett egyre nagyobb az érdeklődés a bemutatók iránt, amelyre a jövő és a jelen technikai múzeumainak fel kell készülni. E célok, illetve feladatok megvalósítása során figyelemmel kell lenni a megváltozott gazdasági berendezkedésre is, hiszen a korábbiakban jellemző külső kapcsolatok - „szocialista együttműködési szerződés " - érvényüket és tartalmukat vesztették. Az új helyzetben kizárólag a viszonylag egyenértékű megállapodások - a múzeumnak is szolgáltatni kell - bizonyulnak működőképesnek. A múzeum vállalkozási tevékenysége bel- és külföldön egyaránt erősítésre szorult, tekintettel arra, hogy a költségvetési szemléletben élő és dolgozó intézményben a vállalkozás nem volt jellemző. A szélesebb körű, a korábbiaknál feltétlenül bonyolultabb és nagyobb követelményt támasztó munka a munkatársak megújulási készségét feltételezi és egyben felveti a fiatalítás fokozatos megvalósításának szükségességét. Az ilyen irányú változásoknak szellemi és anyagi korlátai egyaránt vannak, hiszen a sokéves beidegződés és a viszonylag szerény pénzügyi lehetőségek együttesen korlátozzák a mozgásteret. Mindez természetesen nem jelentheti azt, hogy bármilyen vonatkozásban a célok ne lennének világosak és érthetők, csupán az időtáv lehet változó. A következőkben azokat a főbb eseményeket, eredményeket foglaltuk össze, amelyek már az előzőekben vázolt felfogást tükrözik és reményt adnak a jó irányú folytatásra, valamint az 1990, 91, 92 éveket nagy vonalakban, területenként és tevékenységenként jellemzik. Az intézmény 1990-ben az eredetileg jóváhagyott 52 670 eFt-os költségvetéssel szemben mintegy 77 millió Ft-tal gazdálkodott. Történelmi jelentőségű műszaki tárgyaink állagmegóvását és értékes modellgyűjteményünk gyarapítását műszaki fejlesztési alapból is folytattuk. Az intézményben folyó tudományos kutató munka jelentős része a múzeumi gyűjteményekhez és a múzeumi alaptevékenységhez (kiállítások rendezése, tudományos ismeretterjesztés, közművelődés stb.) kötődött. A külső megbízásra vállalt kutatási témák kiválasztása is hasonló szempontok alapján történt. Megkezdődött az archívumi anyagok repertóriumainak készítése. A jelentősebb munkák közül kiemelkedik a 18