A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Eperjesi László: Magyarország közlekedése a trianoni békeszerződés után. - A nemzetközi kapcsolatok alakulása 1920-1938 között 141
a forgalom fenntartásához szükséges anyagok hiánya következtében a forgalom pang, a magyar vasút veszteségesen működik, bevételei nem elegendők a kiadások fedezésére. Például a magyar államvasutaknak 1919 januárjában 39 millió korona bevétellel szemben 93 millió korona kiadása, 1919 februárjában ugyancsak 39 millió korona bevétellel szemben 90 millió korona kiadása volt. 1919 augusztusában a bevételek csak 19 millió koronát tettek ki. Ezzel szemben a kiadások 123 millió koronára rúgtak, az üzleti hiány csak ebben az egy hónapban meghaladta a 100 millió koronát. „ Ezen a már 1918. november óta fennálló helyzeten eddig változtatni nem lehetett, és a Szerződéstervezet rendelkezéseit tekintve, a jövőben sem lesz lehetséges, mert ezek a rendelkezések a bevételgyarapítás elé gátat emelnek, a kiadások pedig egyrészt a teljesítendő kötelezettségek emelkedése, másrészt a korona vásárlóképességének alászállása folytán nem lesznek csökkenthetők. " 21 A Magyar Államvasutak személyzetének létszáma is új keletű gondként jelentkezik. A vasúti vonalak tervezett elvétele esetén a magyar államvasutak személyzete kétszer akkora lenne, mint amennyire szüksége van. 1918. október 31-én, amikor az egész hálózatot még magyar vasutasok kezelték, a Magyar Államvasutak személyzete 89 225 évi fizetéses, havidíjas, napidíjas és napibéres alkalmazottból, továbbá 68 309 munkásból, összesen 135 534 főből állt. 1919. szeptember 17-én a magyar fennhatóság alatt maradt területeken 33 317 évi fizetéses, havidíjas, napidíjas és napibéres alkalmazott, 30 744 munkás, összesen 64 961 vasutas volt. A vasúthálózat ugyanakkor egyharmadára csökkent, a forgalmat pedig még nagyobb arányban kellett korlátozni. „ Ez a fölösleg nem találhatna megfelelő alkalmazást vagy máshelyütt elhelyezést; számuk csökkentése pedig csak úgy lenne keresztülvihető, hogy az elbocsátandó alkalmazottak nyugdíjban vagy végkielégítésben részesülnének, ami viszont az ország mai pénzügyi helyzetében elviselhetetlen terhet jelentene.,, 22 A magyar békeküldöttség a XXVH jegyzék 4. számú mellékletében (általános észrevételek) 21 A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. 189. p. 22 A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. 189. p. tudomásul vette, hogy Magyarország vasúthálózatának és területének integritása nem őrizhető meg, de határozottan igényelte Magyarország számára a tervezett határvonalak mellett és tisztán magyarlakta területeken futó transzverzális vasútvonalakat. „A magyar küldöttség úgy véli, hogy az előadottakkal meggyőzte a Szövetséges és Társult Hatalmakat arról, hogy a magyar vasutak egyedül úgy tartható fenn, ha hálózatuk nem csonkíttatik meg olyan mértékben, miként az a békefeltételekben terveztetett. Ugyanis a tervezett határ mellett haladó és különösen az azzal idegen területen párhuzamosan haladó: 1. legenyealsómihályi-kassa-luciabányitornanádaskai, 2. sátoraljaújhely-csap-bátyu-királyházaszatmárnémeti-érmihályfalva-nagyváradnádasmajor-simonyfalva- ágya-kisjenő-aradópécskai, 3. ópécska-ószentiván-szeged-horgosbácsalmási, 4. bácsalmás-regőcze-bajai, 5. lőcs-baranyavár-pálmonostor-beremendi, 6. murakeresztúr-csáktornyai és csáktornya-redicsi, 7. orbánfalu-ligetfalui, 8. kőszeg-soproni, 9. oroszvár-ligetfalui, 10. szob-dévényújfalui és 11. a szob-párkánynána-csata-ipolyság-losonc-fülek-bánrévei vonalak birtoka nélkül ésszerű vasútüzem Magyarországon egyáltalában nem képzelhető. " 23 A magyar békeküldöttség a XXVII. jegyzék 4. mellékletében, az általános észrevételek után, konkrétan és részletesen megtette észrevételeit és javaslatait a békeszerződés-tervezet vasutakra és hajózásra vonatkozó rendelkezéseit illetően. A határmegállapítással kapcsolatos javaslatait azon esetre terjesztette elő, „...ha az általa kért népszavazás a tekintetbe jövő területeket illetőleg Magyarországra nézve várakozás ellenére kedvezőtlen eredménnyel járna. " 24 23 A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. 190. p. 24 A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. 191. p. 150
