A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Molnár Erzsébet: Banovits Kajetán életrajza (1841-1915) 123

g>3 in Ln)ú/R *x*7j8«11 AAJO*»WIÁI \ • %0 , <x -(SÍÖ ibidotnnal V%.frtihlx'ÁÁawviX, 4 3. ábra. A villanydelejes vasúti távjelző rajza tekintve a gyűjtemény kialakulását, majd minden egyes kiállított tárgyról rövid ismertetőt ad. A későbbi útmutatók - ahogy akkor a katalógusokat nevezték - is ezt a mintát követik. Ezek az összeállítások nemcsak szerkesztésükben igényesek, mai szemmel nézve is kielégítőek, de forrásként is jól használhatók. Vitatottabb a múzeum bővítésével kapcsolatos elképzelése. E témában két tanulmányt is megjelentetett, 1910-ben és 1914-ben (6. ábra). Ezekből a tanulmányokból tűnik ki igazán, mennyire szívén viselte a múzeum sorsát, és a gyűjteményt már-már sajátjának érezte, és ehhez - munkáját ismerve - meg is volt a joga. A sok racionális érv, a pénzügyi okfejtések mellett az érzelmi kötődés a legszembetűnőbb a két dolgozatban. Minden sorában a kétségbeesés, a gyűjtemény féltése tűnik elő. A Banovits által tervezett bővítés, az építészeti megoldás nem volt talán annyira professzionális, mint a Műegyetem mellé álmodott Pecz Samu-féle terv, de semmiképpen sem a hozzá nem értésről tanúskodik. A hosszan elhúzódó vitában végül az ő érvei győztek, és ebben 126