A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Molnár Erzsébet: Az úthálózat és a települések fejlődésének összefüggései az Ipoly és a Tarna között. — A honfoglalástól a 19. század közepéig 131

zókat. Ismeretes volt továbbá az a gyakorlat, hogy a felborult szekér rakománya azt a földesurat illeti meg, akinek birtokán a baleset történt. Területünkön a szárazvámok gyakoribbak voltak, mint a révek, átkelőhelyek. 1351-ben ugyan eltörölték az összes szárazföldi vámot,

17 azonban a későbbiekben újak keletkeztek, vagy a vámot jogtalanul szedték. A belföldi vámok legtöbbje az idők folyamán az egyházi és világi földbirtokosok kezébe került. A fontosabb szerepet játszó települések általában az országos főutak mentén helyezkedtek el, és különböző kiváltságaikat is egyrészt a rajtuk vagy közelükben vezető főútvonalaknak köszönhetik (2. ábra). Elsőként azt az útvonalat mutatjuk be, mely Nógrád vármegye számos települését fűzte fel és emelt mezővárosi rangra. A Pestről induló út már a honfoglalás korában is használt út egy részét foglalta magában, de Nógrádverőcénél (régebben Verőce, újabban Verőcemaros) egyenesen északra fordulva, a megye névadó települése felé tartott. Az első jelentős állomása Vác, püspöki székhely, átkelőhely. Országos jelentőségű település, azonban a tárgyalt terület településeinek ekkor még nem válik kizárólagos jelentőségű központjává, csak a későbbiekben. Nógrádverőce a későbbi századokban lesz jelentős, mint átrakóhely. Az útvonalon az eredeti megyeszékhely, Nógrád következik, váráról már Anonymus is írt.

18 1284-ben említik városként.

19 A település a vár alatt helyezkedik el; a vár az északra vezető sószállító út egyik ellenőrző pontja volt. A város a tatárjárás után fejlődik erőteljesebben, mert vámját érinteni kellett. A környező települések többsége csak rajta keresztül juthatott el Vácra. Diósjenő vásártartó és vámoshely, eredetileg két faluból állt; régebbi a jenői rész. Első említése 1282-ből való,

20 de kiváltságairól csak a 15. századból vannak adatok, így 1460-ban mezővárosnak mondják.

21 Az első ismert vámösszeírás Nógrád vármegyéről készült 1405-ben, amely már kialakult gyakorlatokat rögzít. A fenti településsel kapcsolatban említi az oklevél, hogy „azok, akik Nagyvadkertről Tolmácsra és Nógrádra mennek, és e két helyen már vámot fizettek, ha Jenőn átmennek, ott nem fizetnek."'*

2, A falu határában álló Kámor vára is összefügg az útellenőrzéssel. Nagyoroszi korai település, lakói Galíciából és Ladomériából beköltözött oroszok voltak. Számos kiváltságot birtokoltak, amit királyok sora erősített meg. A hódoltság idején és azt követően is egyenletesen fejlődik, főútvonali helyzete akkor is megmarad, amikor az utak vonalvezetése módosul. Patak és Dejtár mezővárosi címét és vásártartási jogát nyilvánvalóan az országos út tette lehetővé. Jelentősebbé Patak válik, amelyet még a 16. században is Vásárospatak néven említenek. 1405-ben a pereskedő feleket három vásáron való kikiáltással idézik meg, amelyek közül az egyik a március 21-én, szombaton tartott pataki vásár.

23 Az útvonal egyik legfontosabb állomása Balassagyarmat, amely a 13. század elejéig még Hont megyéhez tartozó lakott puszta volt. Ekkor kapják meg a Balassák, akik 17 Szöveggyűjtemény... 1964. 109. p. 18 Anonymus: 1977. 107. p. 19 NMM 1954. 299. p. 20 U. o. 175. p. 21 U.o. 176. p. 22 ZSO II/l. 1956. 470—471. p. 23 U.o. 137