A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kölber-kocsik a Múzeum gyűjteményében 67

mégsem került sor, s a „végső termék" egy különleges nyitott hintó lett, amelynek főbb sajátosságai a következők: a kocsiszekrény külső táblái kosárfonatot utánzóan vésettek, nyersszínűek (lakkozottak és nem festettek), hajtóülése díszléccel szegélyezett, és az üléseket borító nyersbőrhöz ponyvavászon félfedél készült. A hintó pontosan megfelel a századfordulói katalógusokban és fotókon feltűnő ún. „kosárkocsik"'nak, amelyeknek szintén sokféle változatát használták, de közös jellemzőjük a fonást utánzó kocsioldal volt. Ez a díszítő motívum jellegzetes magyar sajátosság, amelyet elsősorban a hajtókocsikon alkalmaztak, ezért is különleges a hintókon való megjelenése. A hagyomány szerint a vesszőből vagy nádból fonott kocsikasok adták a mintát, bár megyjegyezzük, hogy már a középkori „magyar kocsi" is hasonló oldalakkal rendelkezett. (A fonás mintázatát egyébként egy különlegesen fogazott élű vésővel állítják elő a bognárok.) Az ilyen nyitott hintók használói egyébként elsősorban a hölgyek voltak, ezért megkülönböztetésül „dáma-hintó" -nak is nevezzük ezt a Kölber-gyártmányt (13. ábra), melynek további részei nem különösebben egyediek, inkább jellegzetesek. (A kétszemélyes hátsó üléssel szemben le- és felcsapható, oldalkapaszkodós, kiakasztható pótülés van, sárvédői íveltek és szabványosak, első hordrugói teljes ollós, a hátsók 3/4 ollós kivitelűek; utóbbiak keresztrugóval kapcsolódnak. Dörzsféktuskós nyomós fékje szintén tipikus.) A hét említett Kölber-hintó mellett mindössze egyetlen Kölber-kocsival rendelkezünk, amely típusát tekintve az ún. „gavallér-kocsik" közé sorolható, és csak egyik változata a hazánkban ismert és kialakított sokféle hajtókocsinak. A gavallér-kocsikról Pettkó-Szandtner azt írja, hogy „apáink legénykori hajtókocsija" volt, és ezek „az eddig bemutatott (eredeti magyar hajtókocsik) kocsiknál jóval magasabbak voltak. Hátrányuk a könnyű eldűlés és a nehéz feljutás a hátsó ülésre, amely ezért csak a kocsis 13. ábra. Fonott oldalú nyitott, ún. „dáma-hintó" 85