A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kölber-kocsik a Múzeum gyűjteményében 67

párnáikkal, hámfák, rúd. A kocsikorba aránylag elég jó. A vasrészek, főleg a rugók erősen rozsdásak. A bélés világos drapp szövet volt."

16 A két leírást a szakértő ceruzarajzokkal is kiegészítette, melynek alapján a hintók pontosan azonosíthatók. Ennek ellenére a leltári adatok, illetve leírások a Lohner-cég gyártmányaként jelzik a díszhintót, és a másik, viszonylag egyszerűbb kivitelűt tekintik a Kölber-cég gyártmányának. Mindkét jármű egyébként az egri érsekség tulajdonában volt korábban. A felújítást ismét a füzesgyarmati KTSZ-szel végeztette el a Múzeum. Felülvizsgálva a rendelkezésre álló leírásokat, az a véleményünk alakult ki, hogy Jordán Károly első felmérését fogadjuk el helytállónak, azaz az egri érsekség díszhintáját Kölber-gyártmánynak tekintjük. Az alváz korábban idézett Kölber jellegzetességei mellett további bizonyítéknak számít a kocsitest formai kiképzésének, illetve vonalvezetésnek rendkívüli hasonlósága két másik Kölber-díszhintóhoz, amelyek csak fotón

17 maradtak fenn, de eredetükhöz nem fér kétség. Ugyanilyen azonosság tapasztalható a londiner padkák kiképzésénél és díszítésénél is. (A díszoszlopzat hátrafelé ível, míg pl. a két Lohner-féle díszhintónál csigavonalszerűen visszakanyarodik.) Szintén stílusjegyek alapján becsülhető a díszhintó készítésének ideje; legkorábban a múlt század nyolcvanas éveire tehető a gyártás időpontja, de valószínűbb a századforduló. Erre utal az ún. „C" rugózat és a nyújtó eltűnése, bár a hintó minden kétséget kizáróan ünnepi alkalmakra készült (1. pl. a fékkar elhelyezését). Színe feketesötétzöld, kárpitozása nyers színű brokát, a kocsiülés díszdrapériája szintén nyers brokát, a paszományok, bojtok, sodrott zsínórozások, szegő bortnik, valamint a kapaszkodó díszszalagok aranyszálakkal átszőtt vörös selyemfonalból készültek. A hintó oldalaira festett címer Szmrecsányi Lajos egri érseké, azonban hiteles levéltári forrás még nem támasztja alá, hogy a hintó első készíttetője is ő volt (4. ábra). A felújítást a füzesgyarmati KTSZ végezte el 1971-ben. A parádi Kocsimúzeumban jelenleg mindkét Kölber-díszhintó látható, s a térbeli közelség további összevetésekre is lehetőséget nyújt. így lemérhető, hogy az országházi díszhintó — részeinek arányossága ellenére — súlyosabb, nagyobb jármű, mint az egri. Tipikusnak viszont az utóbbit tekintjük, a fényképeken és a megrendelő vázlatrajzokon látható stílusjegyek alapján, úm. zárt „coupe", egyajtós ívelt vonalú kocsiszekrény, amelynek előrenéző ablaka egyenes, s hajtó ülésének és a kísérőszemélyzet állópadkájának díszítő faragványokkal való kiképzése teljesen hasonló. Az alépítmény fél, % és egész ollós hordrugózású, de gyakori a kiegészítő „C" rugó, elsősorban díszítő céllal, a nyújtó, a kocsiszekrény homlokzati oszlopain előrenéző két lámpa stb. A díszbaktartó szintén jellegzetes formájú (pl. erősen trapézalakú, oldalain a rojtozás és a címerek elhelyezése csaknem egyforma). A díszhintókat a rendeltetésük szerint is különválaszthatjuk, az országházit valóban csak rendkívüli alkalmakra szánták, míg az egri — azáltal, hogy egyházi megrendelésre készült — számos egyházi ünnep lényeges tartozéka volt, és igénybevételére gyakrabban került sor. Az egyházi használat más tekintetben is meghatározó volt, mivel a gépjárművek használatát viszonylag későn vették át az egyházi hatóságok, és ennek is köszönhető, hogy a második világháborút túlélt díszhintók többsége egyházi tulajdonban maradt fenn. 18 Jordán Károly ny. kocsiszerkesztő mérnök ( f 1987) az 1960-as évek elejétől a Közlekedési Múzeum szakértő bizottságának állandó tagja volt. 17 Közölve a korábbi Évkönyvekben: II. ábra. Gála díszhintó a magyar egyházi arisztokrácia részére = Közlekedési Múzeum Évkönyve III. 227. p.; 1. ábra. Kölber gyártmányú főúri zárt hintó = A Közlekedési Múzeum Évkönyve IV. 258. p. 75