A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Kölber-kocsik a Múzeum gyűjteményében 67

nyossággal megállapítható, hogy a rajz az országházi díszhintót ábrázolja. Minden részlete megfelel az eredetinek vagy például az eredeti hintóról készített Jordán Károly-féle rajznak. A tervező személye a rajzon látható aláírás alapján Kölber Jenő volt, aki a neve mellett az évszámot is jelezte: 1896. A magasfokú rajztudásról árulkodó, gondos kivitelű, igényes hintóábrázolás valószínűleg bemutató, ajánlati rajznak készült, és nyilván változtatás nélküli elfogadást nyert, mert a megépült eredeti jármű és a rajz között nincsenek eltérések, hacsak a díszbaktakaró hiányzó címereit nem tekintjük azoknak, amit viszont az eltelt évtizedek hányódásai okozhattak. A rajz véletlen előkerülése hozzájuttatott bennünket egy viszonylag ritka műtárgy-dokumentáció együtteshez, amelynek értékét még fokozza az a tény, hogy éppen az országházi díszhintó esetében volt Múzeumunk ilyen szerencsés. A következő két díszhintó története elsősorban a millenniumi ünnepségekhez, s csak másodsorban kapcsolódik a Kölber Testvérek működéséhez. Ma már nem is szerepelnek a nyolc hiteles Kölber gyártmány között, de amíg ehhez eljutottunk, meglepetésekben bővelkedő feltáró munka volt mögöttünk, amelynek részleteit röviden összegezzük az alábbiakban. Az ún. esztergomi díszhintó Vaszary Kolos hercegprímás tulajdonában volt a Millennium idején, s a restaurálását megelőző kutatások és szakmai vita során

14 derült fény arra, hogy a hercegprímás erre az ünnepi alkalomra a hintó felújítását a Kölber gyárban rendelte meg. A hercegprímási díszhintó azonban eredetileg nem Kölbergyártmány volt, viszont a történetét kutató elemzések során felbukkant egy második számú „Vaszary" hintó is, amelyről a korabeli sajtó azt írta, hogy a kísérőszemélyzet részére újonnan rendelték meg, szintén a Kölber-cégtől. A millenniumi felvonulást leíró tudósítások l5 valóban két hercegprímási hintóról írtak, és mivel az esztergomi hintóról egyértelműen sikerült bizonyítani az eredetet, illetve a Kölberéknél végzett felújítást, újabb feltáró munka indult a Múzeumban őrzött hintókra vonatkozóan. Ezt azonban rendkívüli mértékben megnehezítette a járművek rossz állapota mellett az a sokféle átalakítás, amelyet a későbbi használók véghezvittek. (Ilyenek voltak a különféle bevonatok, amelyek eltakarták az eredeti festést, a kárpitot, a címereket stb.) A siker végül mégsem maradt el, előkerült a második számú Vaszary hintó is, azonban váratlan meglepetést okozott. Az évtizedek folyamán alaposan tönkretett díszhintó felső részéről és tartozékairól (pl. baktakaró) előkerültek Vaszary Kolos tulajdonosi jelei (címerek, festés-maradványok alapján a színek stb.), azonban a díszhintó alvázán a bécsi Jacob Lohner gyár jelzése volt. A további kutatások nem hoztak eredményt az építő cég megbízható azonosítására, ennek ellenére kimondhatjuk, hogy a korábbi feltevések nem feleltek meg a valóságnak, és a két, a millenniumi alkalomhoz kapcsolódó díszhintó egyike sem Kölber-gyártmány. (A Múzeum egyébként az esztergomi díszhintó restaurálásának megoldásait követve hozatta helyre a „Vaszary II."-nek keresztelt díszhintót (3. ábra) a füzesgyarmati Járműkészítő és Javító KTSZ műhelyeiben.) A Kölber-gyártmányú díszhintók körüli zavarok azonban nem értek véget a két „Vaszary" hintó történetének, illetve eredetének viszonylag elfogadható eredményű feltárásával. 1968-ban a Múzeum átvett két roncsállapotú hintót az egri „Dobó István Vármúzeum"-tól. Jordán Károly a helyszíni szemle alapján készített emlékeztetőjében a következő megállapításokat tette: „Az „A" díszhintó: 80%-ban megállapítható, 14 Lázár István: Az esztergomi hintó restaurálása. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972—1973. (Szerk.: Dr. Czére Béla), Közdok, Bp., 1974. 67—88. p. 15 Lázár: i.m. 151—152. p. 13