A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 583 - A tervezett pest-budai összekötő vasút engedélyokmánya (Dr. Dienes Istvánné) 585

tehát, hogy a jobbmódú kereskedők is felismerték a lehetőséget: 1867. január 20-án a gazdasági hetilap hírt ad egy „Közraktár Részvénytársaság''' megalakulásáról. A társaság részvénytőkéje 4 millió forintra van meghatározva, melyből egyelőre egy milliót adnak ki 200 db 500 frt-os részvényben. A 15 alapító tag ezen összegből 375 000 forintott vesz át, a többi 625 000 forintot nyilvános aláírásra bocsátják; kereskedői körökben máris élénk érdeklődés mutatkozik a részvényjegyzés iránt. Jelentkezett a konkurrencia más oldalról is. A Maygrabernek adott engedélyokmány nem ok nélkül hangsúlyozta több helyen is a Lánchíd Társaság jogainak sérthetetlenségét. Az 1840. évi 39. törvénycikkben, amely 87 évre adott koncessziót a Lánchíd Társaságnak, az is bennfoglaltatott, hogy ezen időtartam alatt a hídtól leés fölfelé egy-egy mérföld (Meile = kb. 7600 m ) távolságra újabb hidat senki nem építhet. A Társaság ezt a jogát oly szívósan védte, hogy a kiegyezés után a Magyar Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium kénytelen volt 1870-ben 7 millió forintért megváltani a Lánchíd koncesszióját, különben egyáltalán nem építhetett volna hidat a Dunán. Most, az 1867. január 26-án tartott Lánchíd Társaság közgyűlésen, melyen gróf Károlyi György, a vállalat igazgatója elnököl, még csak szóba sem kerül a Maygrabernak kiadott koncesszió; a részvénytársaság virágzik, jövedelmei (kocsiút, gyalogút, átkelő csónakok, gőzhajók díjai és átalány díjak) minden tekintetben növekedtek, s ezzel a tagok osztalékai is. Egyetlen veszteség érte a Társaságot: 1866. június 23-án elhunyt kiváló műszaki igazgatója, Clark Ádám; helyére (elismerésre méltó diplomáciai érzékkel!) „Reitter Ferenc kir. mérnök úr hívatott meg műszaki vezetőül, kinek kitűnő szakismeretei és a mestermű iránti előszeretete kezességet nyújt arra, hogy teljes buzgalommal és sikerrel fog működni" Ezzel tehát Reitter átkerült az ellenfél táborába; elképzelhető, hogy nem nagyon szorgalmazhatta az új híd építését. Az indóházak közötti összeköttetés azonban továbbra is megoldatlan, s a pesti lakosok nem győznek panaszkodni a Déli Vasút megbízhatatlan áruszállítására. A küldemények megérkeztéről csak nagysokára értesítik a pesti lakosokat futár útján; többszöri sürgetésre felállítottak ugyan egy irodát Pesten, ahol 10 mázsánál nem súlyosabb küldeményt fel lehet adni a vasútra, de ott fizetni nem lehet a szállításért, annak elintézésére át kell menni a budai indóházba. A helyzet annyira tarthatatlan, hogy újabb vállalkozó jelentkezik, kifejezetten az áruszállítás elősegítésére: Széchenyi István ifjabbik fia. „Gróf Széchenyi Ödönnek az érdeklett központi hatóságok hozzájárulásával a m. kir. főkormányszéktől a budapesti vasúti indóházakat összekötő lóvonatú vasútra, és ezzel összefüggésben a budapesti partokat összekötő gőzkomp építésére és üzletére a kizárólagos engedély megadatott'" — közli 1867. március 10-én Szathmári Károly gazdasági lapja. A vállalatot egy év alatt kell létrehozni, a koncesszió 40 évre szól. „Csorbítatlanul fenntartatnak a már kiadott engedélyek jogai: a pesti oldalon a budapesti Közúti Vaspálya Társaságé, valamint Maygraber Ágostonnak 1865. október 2-án kelt engedélye egy gőzmozdonyú vasútra.'''' Ha a két vállalat sínjei egymást zavarnák, gróf Széchenyi vagy örökösei a már lefektetett síneket kötelesek felszedni. Mindenekelőtt azonban a Lánchíd Társasággal kell megegyeznie gróf Széchenyi Ödönnek is. Fel is veszi előzetes költségvetésébe: „Az üzlet naponkénti 7000 vámmázsa szállítmánynál évenként 73.700 forintba fog kerülni, mely összegbe azonban bele van értve a Lánchíd Társaságnak fizetendő 25.000 forintnyi átlag is." Részletesen leírja a lap a Széchenyi Ödön-féle pálya vonalvezetését, ami azért tanulságos számunkra, mert szinte pontosan megegyezik a Reitter térképen látható vasútvonallal : „A pálya a pesti pályaudvarban kezdődik a fennálló régi nyomon, mely a málhaudvartól a Dunához visz, s boltozatosán átszegve a váczi utat s az újpesti közúti vaspályát, a Tüköry-féle út déli oldalára tér át, azután egyenes vonalban azon pontig 597