A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 583 - A tervezett pest-budai összekötő vasút engedélyokmánya (Dr. Dienes Istvánné) 585

kissé, (1. ábra) amelyen a címfelirat olvasható: „Concession für die Pesth-Ofner Verbindungsbahn, Entrepőts und Lagerhaeuser". Épen maradtak a kötéstábla színes porcelánfestésű címerei is: felül az osztrák császári címer (2. ábra), kétoldalt Pest és Buda városának címere (3. és 4. ábra); csak az alsó mezőben elhelyezett koronás magyar címeren (5. ábra) látható egy pontból négyfelé futó, apró repedés. Ép maradt az arany skófium-zsinórral felerősített függő viaszpecsét (6. ábra) is, tokjának fedeléről azonban hiányzik a domborművű díszítmény (bizonyára a császári pecsét rézöntvénye); a rombusz alakban elhelyezkedő négy szegecshely tanúsítja, hogy egykor rajta kellett lennie. Nem került elő az okmány tokja (doboza), pedig lennie kellett; eredeti engedélyokmányaink mind számukra készült, selyembélésű, pecséthellyel ellátott dobozban vannak. Eredeti szépségében, épen megmaradt a négy pergamen lapból álló, befűzött okirat is. Festése talán valamivel kevésbé pompázatos, mint az archívumban őrzött másik három ilyen okmányunké, csak a belső címlap igazán díszes: arany indás-leveles keretében vörössel és kékkel színezett arany betűk és színes festésű címerek, fölül a Habsburg-házé, kétoldalt Pest és Buda városáé, alul a korona nélküli magyar címer (7. ábra). A belső lapok —• a császár címeit felsoroló indító oldal (8. ábra) kivételével — egyszerű vonallal keretezettek, bár a cikkelyek számait aranyozott indadísz fogja közre (9. ábra); a szokástól eltérően díszítetlen az utolsó, az aláírásokra szánt oldal is (10. ábra). A német nyelvű szöveg a hagyományos, szertartásos módon kezdődik: „Mi, első Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Lombardia és Velence, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Galícia, Ladoméria és Illíria királya; Ausztria főhercege, Krakkó nagyhercege, Lotharingia, Stájerország, Karinthia, Krajna, Alsó- és Felső Szilézia és Bukovina hercege; Erdély fejedelme; Morvaország őrgróf ja; Habsburg és Tirol grófja; a Szerb Vajdaság vajdája stb. stb." Itt máris meg kell állnunk egy pillanatra. Az okmány szerkesztője egy jóval korábbi okiratból másolhatta át a titulusokat, gépiesen, mérlegelés nélkül. 1865-ben ugyanis Ferenc Józsefet már nem illette meg a „Lombardia királya" cím, hiszen a tartományról a francia—olasz—osztrák háború után le kellett mondania; Lombardia elvesztését az 1859. július 16-án kelt laxenburgi kiáltványban tudatta a császár a Monarchia népeivel (Velence ekkor még megmaradt, majd csak 1866-ban kell átengednie az olaszoknak). A német szöveg szépen gömbölyített latin betűi azt sejtetik, hogy nem gót betűhöz szokott német festőtől származnak; a rajzoló-szövegíró neve Gruber volt, ahogy azt az utolsó oldal aljára odarótta. A császári címek után a szöveg így folytatódik: „August von Maygraber kérésére kiadjuk ezt a koncessziót az 1854. szeptember 14-i vasúti engedélyezési törvény alapján egy, Pest és Buda pályaudvarát összekötő mozdonyvasút építésére és üzemeltetésére és raktárházak, közraktárak (entrepőts) létesítésére." Az összesen 23 paragrafusba foglalt szövegből az általunk lényegesnek ítélteket a következőkben foglaljuk tömören össze: 1. A mozdony vasút az Államvasút Társaság pesti és Déli Vasút budai pályaudvara között épül, nem sértve meg a Lánchíd Társaság jogait. 2. Az engedményes vállalja, hogy egy vasúti szárnyvonalat épít és üzemeltet a Duna jobb partján, a budai hegyek irányába, a Zugligetig (Auwinkel). 3. Ezeknek a vasutaknak az építését a mai naptól számított két éven belül kell megkezdeni, és hat éven belül befejezve a közforgalomnak átadni. 4. A részleteket a Ministerium für Handel und Volkswirtschaft intézkedései szabályozzák az 1854. évi vasúti törvény alapján. Ezennel engedélyezik, hogy az 590