A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A Közlekedési Múzeumok Nemzetközi Szervezetének két évtizede (1968—1987) 563

jól bevált — formáinak kialakítása is megtörtént: az IATM élére 10 tagú vezetőség került, amelyen belül az elnök és a két alelnök mellett egy titkári tisztséget is létesítettek. Az első vezetőségválasztásra 1969 tavaszán került sor.

1 A vezetőséget három évre választották, igazodva az ICOM azonos időközönként megrendezett közgyűléseihez. Az IATM tagjai közötti közös tevékenységre és kapcsolattartásra elsősorban az évente megrendezésre kerülő konferencia és rendkívüli (három évenként rendes) közgyűlés szervezeti kereteiben nyílt lehetőség, megfelelő programjának összeállítása az elnökség és a vendéglátó múzeum feladata lett. Az IATM hivatalos megnevezését, a „közlekedési múzeum" fogalmának meghatározását, az egyesület célját, működési formáit, testületeit, jogaikat és a tagsággal járó kötelezettségeket stb. alapszabályban dolgozták ki, melynek legutóbbi kiadására 1988-ban került sor.

2 Az IATM 1968-ban a közlekedési és postamúzeumok szakmai tevékenységének elmélyítését tűzte ki fő céljául, és ez a célkitűzés lényegét tekintve a mai napig nem változott. Mint a szövetség megalakulásának közvetlen magyar résztvevője, dr. Czére Béla írta: „az újjáalakított szervezettől a közlekedési és postamúzeumok mértékadó intézményei és szakemberei azt várják, hogy munkája rendszeres és szakmailag elmélyült legyen, nyújtson konkrét segítséget a közlekedési muzeológia konkrét problémáinak megoldásához, fejlessze a tag-múzeumok közti együttműködést: a tapasztalatcserét, a tudományos információt, az archivális anyagok, kiállítási tárgyak, sőt az egész kiállítások cseréjét."

3 A megalakulást követő években több munkabizottságot hoztak létre részben egyes jelentősebb, a múzeumok munkáját alapvetően befolyásoló témák közös elméleti kidolgozására, részben olyan nagyobb szervezetekkel, vállalatokkal való kapcsolatok felvételére, amelyek valamelyik közlekedési ágazatban vagy országban, földrészen meghatározóak voltak. Például az egyik munkabizottság az UlC-vel (Nemzetközi Vasútegylet) szoros kapcsolatot hozott létre, melynek egyik eredménye egy nemzetközi vasúti vándorkiállítás volt.

4 Ugyanakkor a nemzetközi hajózási társaságokat nem sikerült bevonni az IATM munkájának támogatásába. Ezek a bizottságok a kezdeti aktív működés után lassan feloszlottak; a világgazdasági környezet romlása a múzeumok nemzetközi együttműködésében is kezdte éreztetni a hatását. Újabb lendület csak az 1970-es évek végén következett be, amikor a tagok számának lelassult növekedése és az azonos típusú múzeumi csoportok függetlenségi törekvéseinek megerősödése elodázhatatlanná tette a szövetség munkájának, együttműködési formáinak megújítását. 1 Elnök: DR. R.E.J. Weber a hágai Holland Postamúzeum igazgatója. Alelnökök: J.Scholes, a londoni Brit Közlekedési Múzeum igazgatója, A. Waldis, a luzerni Svájci Közlekedési Múzeum igazgatója. Titkár: Dr. G. Albercht, a Kölni Történeti Múzeum igazgatója. Vezetőségi tagok: Franciaország: J. B. Prudhommeaux, a párizsi „Városi, Városközi és Vidéki Közlekedés Múzeumainak Egyesülete" alelnöke. Lengyelország: Dr. P. Smolarek, a gdanski Tengerhajózási Múzeum igazgatója, Magyarország: Dr. Czére Béla, a budapesti Közlekedési Múzeum főigazgatója, Norvégia: L. Petíersen, a bergeni Hajózási Múzeum igazgatója, Olaszország: Dr. R. Biscaretti di Ruffia, a torinói Automobil Múzeum elnöke, USA: L. S. Casey, a washingtoni Nemzeti Légügyi Múzeum (Smithsonian Institution) felügyelője. 2 A módosított alapszabály teljes szövegét magyar fordításban az /. melléklet tartalmazza. 3 Dr. Czére Béla: A közlekedési és postamúzeumok világszervezetének budapesti konferenciája. Közlekedéstudományi Szemle, 1969. évi 12. sz., 541—545. p. 4 Az UIC kiállítás 1972-ben volt Magyarországon. Témája a „Nemzetközi Vasútegylet 50 éve" volt, és a kiállítást egybekötötték egy ünnepi üléssel is. L. bővebben dr. Czére Béla: 50 éves a Nemzetközi Vasútegylet — kiállítás a Közlekedési Múzeumban. Közlekedési Közlöny, 1972. évi 41. sz. 764—768. p. 564