A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A Magyar Repülés emlékműve 557

RÉV PÁL A MAGYAR REPÜLÉS EMLÉKMÜVE A magyar repülés része az egyetemes repülésnek, annak jelentős láncszeme. Ez természetesen érvényes az aviatika egész történetére. Részünkről nem részrehajlás — hanem a kutató munka eredménye — annak megállapítása, hogy mind a léghajózás, mind a repülés vonatkozásában már az aviatika hőskorában is nyomon követtük a nálunk sokkal fejlettebb országokban folytatott kísérleteket, eredményeket. Ennek az ismertetésnek azonban nem célja az összehasonlítás az egyetemes és a magyar aviatikatörténet között. Ez a téma külön feldolgozást kívánna. A repüléstörténettel foglalkozók munkájuk során figyelemmel kísérik az aviatika műszaki fejlődését, rögzítik az eseményeit. Különös gonddal tartják számon azokat a személyeket, akik kiemelkedő tevékenységükkel meghatározó szerepet töltöttek be a repülés területén. A repüléstörténet kutatása nem öncél. Nem elégedhetünk meg csak a publikálással, kiállítások rendezésével. Törekedni kell a közvélemény pozitív befolyásolására, a repülés iránti tartós érdeklődés felkeltésére. Ennek sok formája között az egyik legjelentősebb: a közterületeken maradandó módon, a képzőművészet eszközeivel megörökíteni a repülést, annak elméletét és technikáját, — nem felejtve el megvalósítóját, az Embert. Földünk sok országában, városában már régen állítottak emlékművet, szobrot az aviatikának (1—2. ábra). Hazánkban ezzel elmaradtunk. De mind több emberben érlelődött kérdés: miért nincs Magyarországon a magyar repülést szimbolizáló emlékmű? Mint a repüléstörténet egyik kutatója, több mint 30 éve tapasztalom: közvéleményünk hiányolja, hogy — a sírkertek kivételével — közterületeinkről hiányzik olyan műalkotás, amely az egyetemes magyar repülésnek állítana méltó emléket. Ennek szükségességét felismerve, igyekeztünk felmérni egy ilyen emlékmű felállításának a lehetőségét. Ezirányú munkánkat könnyítette az a körülmény, hogy a Közlekedési Múzeum a közlekedéstörténet-tudomány egyetlen hivatásos hazai közintézménye. Ennek tudatosításával, az intézmény vezetőinek támogatásával a repülési szervekkel könnyebben lehetett közös nevezőre jutni. Sok, főleg a repüléstörténettel kapcsolatos feladat megoldásában e szervek — egy-két eset kivételével — megfelelő társnak bizonyultak. A Múzeum kezdeményezését, egyes esetekben koordináló szerepét szívesen fogadták. Ez vonatkozott az emlékmű megvalósításához vezető útra is. Múzeumunk ugyanis tisztába volt azzal, hogy ennek megvalósítása csak összefogással érhető el, noha akkor még nem tudtuk, hogy a Magyar Repülés Emlékműve több évtizedes, jól átgondolt munkának az eredménye lesz. A Múzeum az első kísérletet egy emlékmű felállítására 1962 februárjában tette.

1 1 A Közlekedési Múzeum (továbbiakban; Közi. Múz.) irattára, 100/1962. sz. 557