A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Tisza István: Az 1920-as évek magyar nyelvű közlekedési folyóiratai 525

IMA. M A J U S HÓ A-4& »• ÉVFOLYAM I. 8Z. Beköszöntő A

kcrt'k sziml>oluma a haladásnak. A forgó kcrékltcu benne lüktet :> modern élei rohanása, a küzdelem, akarat és amhiciő. A zscniáüsan megkonstruált gé|>ek tulajdonképpen cgyébl>ől sem állnak. mint kcrckckltől és a zscltfinkltcn járó órától kezdve az országúton vágtató autóig minden ennek a jegyéhen él és mozog a földönMinket elsösorhan a földön futó kerék érdekel, amely viszi és hivatásának átadja a modern kor egyik legáldásosahh találmányát, az automobilt. Az automohil kereke ma, 1928-ban az öt földrész mozgatója, ezen keresztül válik valósággá a nagy idő ökonómia, a kenyér után rohanó százezrek végnélküli lehetősége. Az automohil kereke az a nagy közvetítő, ami a szellemi munkák számára a nyomdafesték, a piktor számára a vászon, a hegedűművész számára a hur. Az automobilizmus nagy problémája, a minden lehetőségek között tökéletesen dolgozó robbanó motor, de az egész alváz megoldottnak mond ható. Konstrukciós irodák évtizedes munkája egészen köz;'l hozta a tökéle tességhez ezt a nagyrahivatott konstrukciót. Knnek megfelelően méltó helyet is kapott a világ technikai éleiében, átment a köztudatba, úgyhogy többé-kevésbé laikusok is közelféltek a dolog lényegéhez. Az automobilkerék, a pneumatik, amely az egészet, mint már mondtam, életrehivja, nagyon kevés helyet kapotl eddig a magyar szakirodalomban és az automohilista közönség sem foglalkozott vele. l'gy látszik, nem találta elég reprezentációsnak. Pedig a kérdés fontossága, dönlö jelentősége vitán felül áll, hiszen minden öröm és minden eredmény, amit a géptől várunk, szorosan és ridegen függ össze a pneumatik kérdésével. A hatalmas 11

1ró

I befutó turista első megjegyzése a pneumatikra vonatkozik és ha min den jól ment, örömtől sugárzó arccal szegezi le: minden ilvfekllis nélkül 5. ábra. „A kerék" első számának címoldala