A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Rév Pál: A budaörsi közforgalmú repülőtér létesítésének története 503

8. ábra. Szélirányjelző készülék Szegélyvilágítás: A repülőtér széleiről tájékoztatta a pilótát a fel- és leszállásnál. Ezek kb. 100—100 méternyire egymástól elhelyezett, 0,187 kW-os vöröses neonfények, amelyeknek csövei ékalakú tört vonalúak: hegyük mindig a repülőtér közepe felé mutat. Térvilágító fényszórók: A leszállóhely éles megvilágítására telepítették őket (7. ábra). Erre a célra 4 db egyenként 10 kW energiájú fényszóró szolgált 2,2 millió gyertyafényerővel. Felhő-fényszóró: A nagyhangár hátsó tetőzetén elhelyezett, kb. 4 millió gyertyafényű ún. felhőfényszóró arra szolgált, hogy a forgalmi épület meteorológiai helyiségéből a felhőzet föld feletti magasságát geometriai alapon megállapítsa. Szélirányjelző készülék: A repülőtéren felállított a repülőgép alakját utánzó, sötétben neoncső világítással ellátott, a szél irányába beálló, állványra szerelt készülék (8. ábra). Tájékoztatta a leszálló repülőgép pilótáját a földet érés legkedvezőbb irányáról. Abban az időben hazai viszonylatban technikai újdonságnak számított a Lorenz— Beken berendezés telepítése, mely lehetővé tette a repülőgépek rossz látási viszonyok között történő leszállását, a rádióhullámok segítségével. A Telefunken cég szállította a középhullámon működő rádióirányító állomást is. A repülőtér híradó berendezései egyébként a következők voltak: — Egy 1,5 kW-os rádióadó a repülőgépekkel való összeköttetés fenntartására; — Rádióvevők a forgalmi épületben; — Iránymérő, a repülőtértől keletre telepítve; — Géptávíró a nemzetközi repülőterekkel való kapcsolat tartására. —- Távbeszélő készülék. 519