A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

szállították a vasúti állomáshoz és vissza, illetve a fővárosban akartak kísérletképpen elektromobilokat forgalomba állítani omnibuszok helyett egy vonalszakaszon. Ám az aradiak merészsége mindegyiket túlszárnyalta. Arad a múlt század végén más vonatkozásokban is bizonyította dinamizmusát. Elhatározta régebbi szilárdburkolatú útjainak kijavítását, a földutak többségének aszfaltozását,

2 fahídjainak vashidakra cserélését — ez utóbbiakat többek között az tette lehetővé, hogy a Weitzer-gyár hídszerkezetek építését is a profiljába vette. A városkörnyéki és a megyei utak ellenőrzésére, gondozására is ügyeltek, az állami és törvényhatósági útmestereket kerékpárokkal látták el, hogy munkájukat gyorsabban s eredményesebben végezzék.

3 Arad pezsgő életében feltűnést keltett a lap cikke. Az olvasólevelekből tudjuk, hogy a város perifériáján lakók is autóközlekedést kértek. Arad-hegyalja lakói, szőlőbirtokosai pedig örültek, amikor az említett újság október 4-i számában azt olvashatták, hogy az automobil vállalat, amely a forgalmat fogja lebonyolítani már létezik, mert „tegnap ugyanis megtörtént a hivatalos cégbejegyzés „Első Magyar Automobil Forgalmi Társaság" cím alatt. Alapító tagok a következők: Medveczky Ede, Sármezey Endre, Frankenstein Henrik, Baksay István. Medveczky és Sármezey holnap Párizsba utaznak az ottani automobil vállalatok tanulmányozására.'''' Az automobil üzemmód a leendő Hegyaljai vasút szervezőit is megihlette. Arra gondoltak, hogy akkumulátorról táplált villamos hajtású kocsikat járatnak majd a síneken. Ez irányú elképzelésüket azonban a Kereskedelemügyi Minisztérium nem hagyta jóvá, mert az elektromobilokkal kapcsolatos vizsgálódásai, közvetett és közvetlen tapasztalatai kedvezőtlenek voltak. A városlakók, akik 1898 őszén még azt hitték, hogy a döcögő lóvasutat rövid idő alatt szép és gyors villamosok váltják majd fel, egyre türelmetlenebbül kérték az ígéretek betartását. Ők csak azt látták, hogy a szomszédos Temesváron már villamosok járnak, Nagyváradit építi villamospályáját, azonban Aradon a korábbi lelkesedés mintha megcsappant volna. Sürgetésükre is, Salacz Gyula polgármester 1899. október 23-án Budapestre utazott az átépítés engedélyezésének elintézésére. A polgármester öt nap múlva azt nyilatkozta, hogy az ügy érdekében eljárt a Kereskedelemügyi és a Pénzügyminisztériumban, ahol Arad város törekvéseit méltányolják, a terveket már vizsgálják, majd hozzátette, hogy az építkezések megkezdéséig még hosszú idő fog eltelni.

4 A lóvasúti társaság sem kezdeményezett. Bár egy-két vonalszakaszon új síneket fektetett le, de semmi jelét nem adta annak, hogy korábbi terve megvalósításán dolgozik. A társaság főrészvényese, a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. nem Aradon, hanem Budapesten hajtott végre nagyobb beruházást, például megalapította az Automobil Rt. -t, amelynek céljául tűzte ki a magyarországi automobil forgalom meghonosítását. Arad város tanácsa mindaddig nem sürgethette a lóvasúti társaságot, amíg a Belügyminisztériumnak felterjesztett szerződés-tervezetet jóváhagyólag vissza nem kapja. Közben a város arról értesült, hogy az ACSEV az 1899. novemberi igazgatósági ülésén elhatározta, hogy Franciaországból nagy automobilt szerez be, azt az egyik vonalán sínre helyezi s próbajáratokat indít vele. Ám arról is informálódott, hogy Arad megye a decemberi közgyűlésén — némi vita után — engedélyezte az „Első Magyar Automobil Forgalmi Rt"-nek, az Arad—Zárni törvényhatósági utak használatát, az Államépítészeti Hivatal ama kikötésével, hogy nehéz járműveket nem 2 Az arad — újaradi híd. Arad és Vidéke, 1899. ápr. 30. 4. p.; Aszfaltozás és villamos világítás. Arad^és Vidéke, 1899. jún. 15. 3. p. 3 Útmesterek biciklin. Arad és Vidéke, 1899. aug. 19. 3. p. 4 A polgármester útja. Arad és Vidéke, 1899. okt. 29. 3. p. 383