A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337
a békéltető bizottság összehívását. A bizottság határozatára azonnal kifizette a munkásának járó 37 korona munkabért. A sztrájk még aznap este véget ért. 151 A szállítómunkásoknak 1907 folyamán a kollektív szerződés megvédésére csak egy sztrájkharcba kellett bocsátkozniuk, de az annál jelentősebbnek bizonyult. A kollektív szerződés legfontosabb vívmányát, a 8 órai „zárórát" kellett megvédeni. A szállítócégek munkaszervezési problémákra hivatkozva sem dolgoztathattak este 8 óra után. A kollektív szerződéshez külön jegyzőkönyvi megállapodást csatoltak: „A munkaidő vége este 8 órakor . . . a munkaadó 6 óra előtt csak olyan megbízást adhat, amely előreláthatólag 8 óráig befejezhető. Ha előre nem látható okok a munkát akadályozzák, a munkás tartozik munkaadója utasítását kikérni és azt végrehajtani. Ilyen esetek azonban csak kivételesek lehetnek." 152 A szállítómunkások azt a veszélyt is látták, amelyet a munkások a többletkereset reményében maguk idézhetnek elő. Az 1907. május 17-én „a 8 órai pontos záróra betartása és biztosítása végett" összehívott szállítómunkás értekezlet határozatot hoz, hogy semmilyen körülmények között sem szabad este 8 óra után dolgozni, még külön díjazásért sem. „Aki pedig vét a szerződés e pontja ellen, ha gazda, a békéltető bizottság elé kell utalni az esetet, ha pedig munkás, a bizalmiférfitestület vonja felelősségre." 15 * 1907 nyarán a szállító cégek és szállítómunkások békéltető bizottsága elé sorra kerültek az olyan ügyek, amikor a munkáltató jogtalanul este 8 óra után is dolgoztatott. „Fene sok bajt okoz az a mindennapos rendetlenség, amelyet a 8 órai zárórának áthágása a szállítócégeknél okoz. Ahol erélyesek az emberek, semmi baj sincs, mert már 8 órakor minden szünetel, és kezdődik a jól megérdemelt pihenés. Vannak azonban helyek, ahol a munkások félórákat, órákat is rádolgoznak a 8 órára." — állapítja meg a Fuvarozó Munkás 1907 augusztusában. 154 A szállítócégek többsége átszervezi a munkát, hogy munkásaik munkaideje este 8 órakor befejeződhessék. Néhány szállítási vállalat azonban, különösen ha sok a munka, rendszeresen dolgoztatja munkásait este 8 óra után is. Az elégedetlenség az egyik legnagyobb szállító cégnél robbant ki. 1907. szeptember 28-án a Klein J.D. szállítási vállalat 83 kocsisa és lerakója sztrájkba lépett. A munkabeszüntetés oka nemcsak a rendszeres 8 óra utáni dolgoztatás, hanem a cég lovászmesterének (saffer) a munkásokkal való embertelen bánásmódja is. A munkások a saffer elbocsájtását követelték. 155 A sztrájk nehéz és a szakegyletre nézve igen veszélyes harcot hozott. A szakegylet szervezett, egységesen fellépő munkáltatókkal találta magát szemben. A szállítócégek a saffer elbocsátásának követelését „hatalmi" kérdésnek minősítették és szolidaritást vállaltak a Klein céggel. A munkáltatók többsége nem helyeselte ugyan a Klein cégnek a munkaidővel kapcsolatos szerződésszegését, mégis felmerült bennük a munkások kizárásának gondolata. Ugyanakkor a szállítómunkások hangulata az általános sztrájk felé hajlott, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a munkáltatók nem hajlandók beleegyezni a saffer elbocsájtásába. „A vezetőségnek nagy erőfeszítésébe került visszatartani a munkásságot e lépéstől." — írja Tarczai Lajos. 156 Az első békéltető tárgyaláson nem született megegyezés, a sztrájk csak a negyedik napon fejeződik be. A szállítócégek képviselői és a szervezőbizottság végül is kompromisszumra jut: 151 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 1553—1907. — Kádár János det. jel. 1907. aug. 28-án. 152 Fuvarozó Munkás, 1907. aug. 15. 153 U.o. 1907. jún. 1. 154 U.o. 1907. aug. 15. 155 BFL Rendőfőkap. eln. res. 1709—1907. Sztrájkbejelentés és 1962—1907. — Kádár János det. jel. 1907. okt. 13-én. 156 Tarczai i.m. 26. p. 376
