A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

hogy ez csak üres fenyegetődzés, az egyelőre szervezetlen munkáltatók képtelenek lennének a munkák csúcsidejében általános kizárást megvalósítani, de a szakegylet mégis komolyan veszi a kizárással való fenyegetést. A szervezőbizottság a nyílt erődemonstráció mellett dönt. Erre az alkalom nem sokáig váratott magára, Gyurkovics Jenő téglafuvaros szolgáltatta. Gyurkovics Jenőt, aki nem akart tudomást venni a munkások szervezkedéséről, sorra érték a bosszúságok. 1907. június 23-án újra munkába akarta állítani egy régi kocsisát, de a szakegyletből telefonon figyelmeztették: ez a kocsis súlyosan vétett a szakegylet ellen, és ha alkalmazza, akkor üzemét bojkott alá helyezik. Gyurkovics kénytelen volt engedni. A június 26-i békéltető tárgyaláson szóvá tette sérelmét, de újból csak azt a választ kapta, hogy ez a kocsis vétett a munkásság ellen.

135 Gyurkovics augusztus 3-án a szakegyleti munkaközvetítő kikerülésével akart felvenni egy kocsist. Bolyás Sándor bizalmiférfi bejelentette a saffernak, hogy ez a kocsis nem dolgozhat, kérjen a munkáltató a szakegyleti munkaközvetítőből munkást. A békéltető bizottsági tárgyaláson a szakegylet képviselői igazolták a bizalmiférfi eljárását: „...mert csak a munkás szakegyletből szabad felvenni kocsist."

136 A feldühödött Gyurkovics hallani sem akart többé békéltető bizottságról, Bolyás Sándort pedig a hét végén minden indoklás nélkül elbocsájtotta. Az ok azonban nyilvánvaló volt és a szakegylet nem hunyhatott szemet felette. Gyurkovics provokálta a szakegyletet. 1907. augusztus 12-én a szervező bizottság utasítására a cég 22 kocsisa a bizalmiférfi indokolatlan elbocsátása miatt sztrájkba lépett.

137 Mivel a fuvarozómunkáltatók szolidaritásukat hangoztatták Gyurkoviccsal, a szervezőbizottság úgy döntött, hogy a munkáltatók sarokbaszorítása és letörése érdekében célszerű még két fuvarozócégnél beszüntetni a munkát, amelyeknél éppen megoldatlan vitás ügyek vannak. Dittrich József fuvarost egy békéltető bizottsági határozat már 8 hete arra kötelezte, hogy a munkásokkal rendkívül goromba safferjét 6 héten belül bocsátsa el. Dittrich nem vette tudomásul a békéltető bizottság ítéletét, a saffer maradt. A szervezőbizottság utasítására augusztus 12-én 11 kocsisa beszüntette a munkát.

138 A harmadik sztrájkbalépés Adler Samu fuvarozónál történt.

139 Itt a helyzet ellentmondásosan alakult. Az augusztus 10-i, szombat esti bérkifizetésnél Adler 19 kocsisa fejenként 1 korona túlóradíjat követelt, mert a hét folyamán egyszer 8 óra után is dolgoztak, illetve 8 óra után érkeztek a telepre. Adler ezt nem akarta elismerni, nem fizetett, de beleegyezett abba, hogy az ügyet vigyék a békéltető bizottság elé, annak a döntését elfogadja. „Ebbe a kocsisok bele is nyugodtak, vasárnapi munkájukat az istállóban elvégezték, hétfőn rendes időben befogtak. Kiszerelve és indulásra készen álltak már a fogatok az udvaron, mikor Kiss Ferenc bizalmiférfi kijelentette, hogy mivel Adler úr nem fizette meg a követelt órapénzeket, abbahagyják a munkát." A bizalmiférfi kényes helyzetbe került, Adler „a lelkére beszélt Kiss Ferencnek, hogy miért akar neki ilyen kárt okozni", szószegéssel vádolta munkásait, hiszen megegyeztek az ügy békéltető elé vitelében, és ő megígérte: ha a békéltető úgy dönt, ő megfizeti a túlórákat. A zavarbajött bizalmiférfi azzal védekezett, hogy most kapta az utasítást a szakegylettől a sztrájkbalépésre, és bizonyságul oda is adta Adlernak Baumann Péter egy zöldszínű nyomtatott szakegyleti belépési nyilatkozat (6. ábra) hátsó oldalára írt üzenetét (7. ábra): „Tisztelt Kis szaktárs, ezennel értesítem önöket, hogy a 135 BFL Tan. ir. 1407. B. — A Budapesti Fővárosi Fuvarosok Ipartársulatának levele a kereskedelemügyi Miniszterhez (1907). Fogalmazvány. 136 U.o. 137 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 2281—1907 és 1464—1907. Sztrájkbejelentések. 138 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 1465—1907. — Sztrájkbejelentés. 139 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 1466—1907. — Sztrájkbejelentés. 24* 371