A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

Veress István: A Közlekedési Múzeum 1985—1987. évi munkája 5

Az első emeleti lépcsősor alatt hídalkatrészekből, útkaparó eszközökből és építőszerzámokból álló tárgyegyüttes tanulmányozható. A tablók, diagramok az első világháborút követő békekötés utáni helyzetről, az útépítési technika fejlődéséről, újabb anyagok (kátrány, természetes aszfalt, bitumen) felhasználásáról, a mélyépítőgépek fejlődéséről tájékoztatnak. Az építéstechnika fejlődését az alapanyagvizsgáló eszközök bemutatása is szemlélteti (36. ábra). A továbbiakban a képanyag, valamint a szabadon és vitrinben elhelyezett tárgyak a folyamatos korszerűsítés, építés, fenntartás, és az ezeket megalapozó kutatás-fejlesztés egy-egy kiemelkedőbb eseményét örökítik meg. Napjaink közúti közlekedését a korszerű járművek (Csepel nyergesvontató és félpótkocsi; Rába DAF tehergépkocsi, 1986; Ikarus 630 autóbusz, 1958—72; Ikarus 250 autóbusz, 1970), valamint autópályáink építésének dokumentumai képviselik (37—38. ábra). Az új épületszárny földszintjén rendeztük meg a városi közlekedés — egyébként ugyancsak komplex jellegű, minden eszközre és műszaki elemre kiterjedő — kiállítását. A bevezető rész a világ nagyvárosaiban kialakult és a 19. század utolsó harmadától rohamosan fejlődő tömegközlekedés eszközeinek megjelenésével ismertet meg. A bérkocsit az 1820-as évektől az omnibusz, majd a lóvasút követte. Az állati vonóerőt egy rövidebb fejlődési szakaszban a gőzvontatás, majd a villamos vonóerő váltotta fel. A századfordulón pedig bekövetkezett az autóbusz-közlekedés térnyerése is. A nemzetközi fejlődés képeit és tárgyait a kiállítás hazai történetének exponátumai követik, így a Lánchíd és a várhegyi alagút emlékei. E kiállítási részben kapott helyet 38. ábra. Részlet a közúti közlekedés mai eredményeit idéző kiállításból: az autópályák építésének dokumentumai előtt 1:10 léptékű modellek (Ikarus 630, 1958—72 és Ikarus 250, 1970 autóbuszok, Rába DAF tehergépkocsi, 1986) 36