A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

A Caro és Jellinek szállítócég munkásainak fegyelmezetlenségét súlyosbította, hogy bár a munkát felvették, de nem akarták elfogadni a békéltető bizottság határozatát. A szervezőbizottság a békéltető határozatát igazságosnak tartotta, a Caro és Jellinek cég munkásai nem. „A munkások leszedték a békéltető bizottság munkástagjairól még a tisztességet is, hogy a gazdák mellé álltak. A békéltető bizottság nem tett egyebet, mint megoltalmazta a szerződést jobból is, balról is. Es amikor a munkások az ítélet után is ragaszkodtak a huszonnyolc koronához, már nem a céggel harcoltak, hanem a szakegylettel. Nem az ellenséggel, a tőkével viaskodtak, hanem megszegték azt a fegyverszünetet, amelyet a szakegyesület a szállítócégekkel megszentesített. Súlyos fegyelemsértés történt, aminőnek szervezett munkások között történnie nem szabad. Kifog hinni, bízni a szakegyletben, amikor saját tagjai ellene támadnak ?"

121 A szervezőbizottság a szállítómunkások gyűlése elé vitte a sztrájk ügyét és a békéltető bizottság döntését. A szállítómunkások összessége a szervezőbizottság mellé állt. „Az 1907. augusztus 2-án tartott szállítómunkások értekezlete kimondja, hogy a Caro és Jellinek munkásainak nincsen joguk a huszonnyolc korona követelésére.'''' — hangzik a hozott határozat.

122 Ezt a határozatot azután a Caro és Jellinek cég munkásai is tiszteletben tartják. A kemény és nyilvános bírálat ellenére a szakegylet tagságának egy része továbbra is nehezen érti meg a gazdasági harcokban megkövetelt fegyelem szükségességét. A hasonló esetek ismétlődnek. 1907. szeptember 26-án a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalmának 16 kocsisa a sztrájkkal kivívott friss szerződést megszegve, újabb bérkövetelésért ismét sztrájkba lépett. A szervezőbizottság a munka azonnali felvételére kényszerítette őket.

123 Több munkahely dolgozói továbbra is szívesebben lépnek sztrájkba pillanatnyi indulataiknak engedelmeskedve, mintsem hogy a békéltető bizottsághoz fordulnának panaszukkal. Sok vonatkozásban jellemző a következő eset. 1907. novemberének elején a Hoffmann Testvérek fuvarozócég 70 kocsisa elhatározta, hogy a munkaidő utáni padlásról történő zablehordást, mint jogtalan munkaidő utáni munkát, többé nem végzik. Ezt bejelentették Hoffmann Simonnak, aki a munkások kívánságát durván elutasította, és provokatív módon „a maga kitűnő modorában úgy vágott oda a munkásoknak, hogy nem bánja ha két hétig is áll a munka.''''

12

* A felindult kocsisok nem fordultak a békéltető bizottsághoz, hanem azonnal sztrájkba léptek. „Erre rögtön összeült a békéltető, de a munkás békéltető küldöttek addig nem akartak tárgyalni, míg a munkások vissza nem mennek a munkába. Mert ez a sztrájkbalépés feltétlenül indokolt volt Hoffmann úr modora miatt, de nem volt sem okos, sem jogos. Amíg van szerződés és békéltető s míg például a zablehordást el lehet törölni sztrájk nélkül, úgy, hogy nem hordják a zabot, akkor felesleges érte harcot indítani. Ezért kellett visszamenni a munkába."

125 A békéltető bizottság ítélete nagy tanulsággal szolgált a munkásoknak. A békéltető bizottság sztrájk nélkül is azt a kedvező döntést hozta volna számukra, amit hozott: a kocsisok a jövőben csak a rendes munkaidőn belül kötelesek a zabot lehordani.

126 Hasonló módon foglalt állást a szervezőbizottság az 1907. november 5-én a Dittrich Nándor fuvarosnál kirobbant sztrájkkal kapcsolatban is, amelynek oka szervezetlen munkás alkalmazása volt.

127 A két munkabeszüntetés tanulságait a Fuvarozó Munkás 121 Fuvarozó Munkás, 1907. aug. 1. 122 U.o. 1907. aug. 15. 123 Tarczai i.m. 28—33. p. 124 Fuvarozó Munkás, 1907. nov. 15. 125 U.o. 126 A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalmak az 1907. évben. OKKNy, Bp., 1908. 1002. p. 127 Fuvarozó Munkás, 1907. nov. 15. 368