A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

Az első jelentős kollektív szerződést a bútorszállítómunkások kötik 1907februárjában. A bútorszállítómunkások 1906 decemberében héttagú bizottságot hoztak létre azzal a feladattal, hogy árszabályzatot dolgozzon ki. A gyorsan elkészült 16 pontos árszabályzatot a bútorszállító munkások 1906. december 23-án, a VIII. ker. Víg utca 18 sz. alatti vendéglőben tartott gyűlése, — melyen hatvanan vettek részt — elfogadta. A gyűlés határozatot hozott, hogy az árszabályzatot memorandum formájában benyújtják a munkáltatóknak.

66 A Magyar Bútorszállítók Országos Egyesületével a. tárgyalások eredményesek voltak, a megegyezés békés úton sikerült. A három évre megkötött kollektív szerződés a munkásoknak igen előnyös. A 20%-os béremelés mellett a munkaviszonyok teljes rendezését eredményezte. A szakegylet értékelése szerint a kollektív szerződés „messze felülmúlja a bécsi bútormunkások szerződését."

6

'

7 A szakegylet gyakran és szívesen hasonlítja össze a magyar és osztrák munkások bér- és munkaviszonyait, de talán ez az egyetlen eset, amikor az összevetésben a magyar viszonyok kapnak pozitív értékelést. 1907. április 30-án lejárt az „Egyesült Budapesti Szállító Cégeké-kel egy évvel korábban a szállítómunkások részére megkötött kollektív szerződés. A munkáltatók és a szakegylet között hosszas tárgyalások kezdődnek, öt ízben is tárgyalóasztalhoz ülnek: március 24-én, majd folytatólag április 7-én, 12-én, 15-én és 22-én. A szívós és kitartó tárgyalások után 1907. április 25-én aláírt megállapodás (5. ábra) a szakegylet értékelése szerint „egyike a legjobb magyar szerződéseknek."

6

* A három évre megkötött kollektív szerződés nemcsak megőrizte az egy évvel korábbi megállapodás vívmányait, de jelentős mértékben növelte is azokat. Az új szerződés a szállítómunkások munkaidejét két órával csökkentette, majd a következő két évben fél-fél óra munkaidő rövidítést ígért. A munkabérek 10%-kal emelkedtek, majd a rákövetkező két évben 5—5 %-os béremelést biztosítottak. Az első évben hat, a második évben hét napi fizetett szabadság jár. Ha a munkás megbetegszik, a munkáltató 12 hétig köteles a munkabér és a táppénz közötti különbözetet megfizetni. Ez a kollektív szerződés az 1907 és 1910 közötti években alapvetően meghatározta a szállítómunkások bér- és munkaviszonyait.

69 A szállítómunkások kollektív szerződésének megkötése után a söröskocsisok béres munkaviszonyainak megjavítása érdekében kezd tárgyalásokba a szakegylet. A négy nagy fővárosi sörgyárral az előző évben megkötött megállapodás 1907 júniusában járt le. A szakegylet természetesen nem hajlandó őket változatlan feltételekkel megújítani. A Haggenmacher sörgyárral, az Első Magyar Részvény sörgyárral és a Polgári sörgyárral május elején sikerül megállapodni, az új szerződéseket aláírják. A sörgyárakkal három évre megkötött kollektív szerződések jelentős bérjavítást és tetemes munkaidőcsökkentést eredményeznek a söröskocsisoknak, lóápolóknak és béreseknek. „Az összes szerződéseink nem biztosítanak annyi előnyt, mint a most kivívott szerződések" — írja Czugler Lukács titkár a Fuvarozó Munkás 1907. június 15-i számában. A munkaidőt 15 órás keretben határozzák meg, azzal az ígérettel, hogy a szerződés harmadik évében 14 órás munkaidőkeret lesz. A szerződések pontosan szabályozzák a söröskocsisok vasárnapi munkaidejét. Ezentúl a söröskocsisok csak április 1-től szeptember 15-ig kötelesek vasárnap dolgozni, és ekkor is csak a sörnek a vevőkhöz való széthordásával kell foglalkozniuk. A vasárnapi munkáért 68 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 2200/1906 — Hutschenreiter Sándor det. jel. 1906. dec. 31.-én. 87 Szakszervezeti Értesítő, 1907. jún. — A szerződést közli: Fuvarozó Munkás, 1907. márc. 1. 88 Szakszervezeti Értesítő, 1908. jan. 4. p. " A magyarországi szocialisztikus munkásmozgalomnak az 1907. évben. OKKNy., Bp., 1908. 978—982. p. 356