A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

lelkiismeretességgel fogta ügyüket s közbeavatkozásának köszönhető, hogy az egynapos sztrájk a munkások teljes győzelmével végződött."^ A szállítómunkások nem annyira megértőek, mint a szervezőbizottság. A külön ellentállási pénztár felállításának gondolatát azonban a szakegylet vezetősége élesen bírálja, a szakegylet egységét félti. „Feltétlen bizonyos, hogy a különválásban félúton megállni nem lehet. Ma még ugyancsak azt hangoztatták, hogy az ellentállási pénztárt válasszuk ketté. Ez magában véve is súlyos megpróbáltatásokba kergetné szervezetünket.. . előbb-utóbb követné az első lépést a második. Az elkülönített ellentállás után. . . külön vezetőséget követelnének. Ha ez teljesülne, mohó étvággyal esnének neki a lapnak és önálló lap mellett kardoskodnának. Ezen az úton a magunk ásta verembe zuhannánk. A munkaadók dicsérnék az eszét is annak, aki kispekulálta az elválást.'" — írja a Fuvarozó Munkás 1907. november 1-i számának „Egyesült erővel" című vezércikke. A szakegylet vezetősége a szállítómunkások elégedetlenségét a szabadszervezeti szabályzat kidolgozásával szereli le, amely kizárta a további visszásságokat az ellentállási pénztár igénybevételénél. A szabadszervezeti szabályzat életbeléptetésével egyidejűleg a szakegylet erős nyomást gyakorol azokra a fuvarozómunkásokra, akik még nem tagjai a szabadszervezetnek. Ez részben a szállítómunkások elégedetlenségének a levezetését is szolgálta. „Ne azon törjük a fejünket, hogy vezessük külön az ellentállási pénztárt, hanem inkább foglalkozzunk azzal, hogyan lehet az ellentállásba bezavarni a csökönyös fejűeket, akik még azt is szidják, aki kitalálta az ellentállást"™ "••• •,:•••<:•••- m^mmmi.^ 2. ábra. Szabadszervezeti („ellentállási") tagsági bélyeg (piros színű, 1/1 cm nagyságú), 1907 Legkirívóbb a helyzet a zuglói fuvarozómunkás csoportnál. A mintegy 200 kocsisnál süket fülekre talált minden agitáció, nem hajlandók fizetni az ellentállást. Döntő szerepe van ebben Bognár Péter bizalmiférfinak, aki nem akarja a tagdíj mellett az ellentállási díjat is beszedni. Bognár ezt a zuglói csoport teljes egyetértésével teszi. Rendkívül meglepő az elutasítás oka: „Én kocsis ember vagyok, nem bélyegkereskedő" — mondja Bognár Péter.

57 Való igaz, hogy a bizalmiférfinak rengeteg apró kis bélyeggel volt dolga (a bélyegek nagysága 1/1 centiméter (2. ábra). Az ellentállási igazolványba, mely kettébe hajtott zöldszínű kartonlap, minden héten egy piros színű 55 U.o. 1907. nov. 15. S6

U.o. 1907. nov. 1. 57 BFL Tan. ir. IV. 1407 B. — 19226/1908. 351