A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A kerékpározás kultúrájának kialakulása Magyarországon 321

tanácsülésein gyakran hangoztak el panaszok a hatóságok és a magánvállalatok ellenszenvére, esetleges diszkriminatív intézkedéseire vonatkozólag. Az előítéletek másik része csak a női kerékpárosokat sújtotta. A közvélemény nemcsak egészségtelennek, hanem szemérmetlennek, nőietlennek tartotta a női kerékpározást. Franciaországban, Angliában, Németországban, vagy akár Ausztriában is már elfogadott és megszokott látvánnyá vált a női kerékpáros, amikor idehaza még nagy feltűnést keltett egy kerekező nő. A női kerékpározás sokkal lassabban terjedt el hazánkban. Az egyletek az újonnan belépők számára életkorbeli és jellembeli feltételeket szabtak. „Az egyletnek minden fedhetetlen jellemű egyén tagja lehet, aki polgári állása, jó hírneve s társadalmi műveltségénél fogva az egyesületbe felvételi igénye lehet és 18. évét betöltötte"* — fogalmazta meg a követelményeket a Hungária Soproni Kerékpárosok Egyesülete. Csak férfi lehetett a tagja a Condor Kerékpár Egyletnek. A Nemzeti Kerékpár Egyesületbe már nők is beléphettek, de a vezetőség munkájában nem vehettek részt. A Nagykanizsai Kerékpár Club tagja csak a 20 év feletti „önálló, inteligens és feddhetetlen jellemű polgár" lehetett

7

. A Fiumei Veloce Kerékpározó Egyesület tagja az a Fiúméban vagy környékén lakó hölgy vagy úr lehetett, aki 17. életévét betöltötte, s a kerékpározáshoz megfelelő testi erővel bírt. A Szegedi Kerékpár Egyesület kizárta tagjai közül azokat, akik hivatásszerűen űzték a kerékpározást, pénzdíjakért föllépnek, tanítanak, vagy versenyeznek. A Grafika Kerékpár Kör tagjai csupán a „sokszorosító ipart tanult"* alkalmazottak lehettek. Az egyleti élet dokumentumai közül a legfontosabb az alapszabályzat. Ebben fogalmazták meg célkitűzéseiket, programjukat. Az egyletek feladatukat a kerékpársport fejlesztésében, terjesztésében s a testedzésben látták. Ezek a célok szerepelnek leggyakrabban az alapszabályzatokban (pl. „Előre" Kerékpáros Kör, Beszterczei Kerékpáros Egylet, Nagyszebeni Vasparipa Club, Újvidéki Kerékpár Egyesület stb.). A Morvavölgyi Kerékpár Egyesület célja „a kerékpározás fejlesztése úgy, hogy a kerékpársport a jövőben a közforgalom terén gyakorlatilag érvényesüljön" ^ A Pozsony Nevű Kerékpár Egyesület azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy „működő tagjait kerékpározásra kellőleg és ésszerűen megtanítsa, még ha azoknak saját gépjük nincs is".

10 A Csáktornyai Kerékpár Egyesület „a kerékpár sportot saját hatáskörében terjeszti s tagjai szoros egyesítése által őket buzdítja, képességüket fejleszti".

11 A kerékpár meghonosítását jelölte meg feladatául a Nemzeti Vasparipa Egyesület. Ennek az 1883-ban megalakult egyesületnek volt (az általam ismert alapszabályzatok közül) a legszélesebb körű programja. Például elhatározták, hogy gyakorló helyiséget állítanak fel, s az egylet költségén gyakorló gépeket szereznek be. A tagokat rendszeres oktatásban részesítik. Érintkezésbe lépnek a bel- és külföldi gyárosokkal s tőlük jutányos áron, részletfizetés mellett, jó és erős gépeket szereznek be. Társas kirándulásokat, versenyeket és más vigalmakat rendeznek s az egyesület „ezáltal tagjait összetartásra és kitartásra buzdítja".

12. Sajnos, nincsenek adatok arról, mi valósult meg e szép programból. A kerékpáros egyletek céljai között a nemzeti eszme is megfogalmazódik (pl. Répcze Magyar Kerékpárosok Egyesülete, Pannónia Magyar Kerékpárosok Egyesü6 K. 150. 1894. VII. 8. tét. — 74500.2483. cs. 7 K. 150. 1896. VII. 8. tét. — 88600.2767. cs. 8 Sport-Világ, 1899. évi 1. sz. 2. p. 9 K. 150. 1896. VII. 8. tét. — 106773.2768. cs. 10 K. 150. 1892. VII. 8. tét. — 78277.2223. cs. 11 K. 150. 1890. VII. 8. tét. — 50090.1952. cs. 18 K. 150. 1883. VII. 8. tét. — 30961.1131. cs. 21* 323