A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241

A híd vámszabályzatoknál (4. ábra) mindig szélesebb körűek voltak a révek vámárszabályzatai (5. ábra). A jogi rendezés hiánya miatt a vámszabályok ellen vétőket évszázados törvények alapján büntették meg. Alkalmazták az 1566:12.tc.-et (a vámok igazságtalan beszedéséről), az 1588:6.tc.-et (az alispánok eljárásáról) és az 1681:44.tc.-et (a vámosok visszaéléseiről). Általános problémát jelentett, és számtalan konfliktus forrása volt, hogy melyik kocsit kell „terhesnek" (terheltnek), s melyiket üresnek tekinteni. A döntő mindig a helybéli szokásjog volt. Ennek ellenére a szabályzatok hiányos, pontos megfogalmazásokat nélkülöző volta számos visszaélésre adott alkalmat. 1870-ben minisztériumi bizottság utazott Pozsonyba, hogy elsimítsa a város malomligeti híd vámja körüli viszályokat. A baj abból eredt, hogy a „rakott" és „nem rakott kocsik" vámtételei közötti különbség igen nagy volt. Ezért a vámszedők a kocsikat rendszeresen megrakottnak számították, ha azokon a legkisebb terhet is találtak. A bizottság és a város nagy nehezen tudott megállapodni. Elhatározták, hogy terhelt szekérnek fogják tekinteni azt, amely a személyeken kívül 2 mázsánál nagyobb terhet visz. A félreérthető „könnyű magyar és tót szekér" helyett a „közönséges megyebeli szekér" fogalmat használták ezután. A magyarcsanádi révszabályzat meghatározta a terhelt kocsi fogalmát. Eszerint terhelt kocsinak kell tekinteni, ha a kocsin a fogatvezetőn kívül más személy is tartózkodik, ha terményfélével 90 literes 5 zsákon felül több van rajta, ha folyadékféléből 4 hektoliternél többet szállít. Üres fogatú szekérnek kell tekinteni azt a járművet, amely „félteher alóli szállítmányt visz". A Szentes melletti böldi ártéri híd szabályzata üres kocsinak csak azt tekintette, melyen semmiféle rakomány nincs, illetve csupán a „személyektől elválaszthatatlan úti málhát" szállít. Fiúméban valamely szekeret akkor tekintettek könnyen megterheltnek, ha rakománya nem haladta meg a 3 bécsi mázsát, azaz a 169 kg-ot (1 bécsi mázsa = 56 kg). A fogalmak ilyen pontossággal történő definiálása meglehetősen ritkán fordult elő. Ezért gyakorlatilag lehetetlen az egyes régiókban érvényes vámtételeket helyesen összehasonlítani egymással. A vámmentességek A vámmentességek között megkülönböztetünk eseti és általános vámmentességet. Eseti vámmentességről akkor beszélünk, ha egy meghatározott helyen — s csak ott — bizonyos személyek vagy fogatok vámmentesek. Ilyen eseti vámmentességgel rendelkeztek például azok a fogatok, amelyek útépítéshez anyagot szállítottak. Az általános vámmentességet élvezők az ország valamennyi vámszedő helyén szabadon átkelhettek (pl. a királyi udvar). , A vámmentességi ügyek abból az ellentmondásból fakadtak, hogy országszerte eltérően értelmezték az 1848:VIII.tc-et a közteherviselésről. A mindennapok során az értelmezés körüli zűrzavar a következő két kérdésben fogalmazódott meg: — fennmaradtak-e az úrbériség megszüntetése után az úrbéri jogviszonyból eredő vámmentességek; — igényt tarthatnak-e az 1848 előtti kiváltságos osztályok a vámmentességre a magánvámokon. Az 1870-es évtizedre ezek a problémák egyre sűrűbben jelentkeztek. A zavart az is növelte, hogy a vámmentességek tárgyában a minisztériumok egymással ellenkező rendeleteket bocsátottak ki. A törvényhatóságok között is mindennapossá vált a véleménykülönbség. 258