A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

teméről, Kölnön át (9. ábra) a holland, svájci és angol egyetemeket keresik fel, s ez csak javukra válik, hiszen a legnagyobb szellemi pezsgés ott folyik a 17. század második felében. A hazai protestáns kollégiumok által nyújtott kedvezményekkel a szegény jobbágyparasztok fiai is eljuthattak a külföldi ösztöndíjasok közé, rajtuk múlott, hogy a legmagasabb európai műveltség birtokába jussanak. Apáczai Csere írja, hogy a gyulafehérvári és kolozsvári kollégiumokban a jobbágyfiak száma oly nagy, hogy a „nemes szülék fiait" szinte kiszorítják onnan. A 16—17. században külföldi egyetemekre beiratkozott erdélyi ifjak közül mintegy 4500 személy neve ismeretes; ez azonban távolról sem a teljes szám. S ami talán a legfontosabb a mi számunkra: csaknem valamennyien hazajöttek tanulmányaik befejezése után; 200 év alatt mindössze 2,4 százalékuk maradt külföldön.

41 Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a feltörekvő jobbágyfiak mentek Erdélyből peregrinációra; külföldi akadémiákra indultak az úrfik, főemberek gyermekei is. Bethlen János erdélyi kancellár két fia, Miklós, majd öccse, Pál is éveket tölt Hollandiában, majd Angliát és Franciaországot is meglátogatja. „Mind a haza közönséges, mind a maga különös nagy romlási között az én atyám pénzzel nem bővelkedett, mégis nem szánta utolsó szükségére való költségével is engem /elküldeni az academiákba" — írja Bethlen Miklós,*

2 visszaemlékezve 19 esztendős korára, amikor elindult Európa felé. „In anno 1661. májusában indulánk el Besztercéről, országgyűléséből, Kemény János fejedelem passusával és recommendatiójával Bécsbe, Teleki Mihály és Kászoni Márton pápista páterrel együtt, kiket akkor Bécsben lévő fő követje Bánffi Dieneshez küldött Kemény János a török ellen való segítség sollicitatiojára [sürgetésére] .. .Szatmárig magunk lovain mentünk, onnét osztán a német igazgatás által már régen felállíttatott rendes postákon, de mind lóháton, mert még akkor a postakolyeszák [= kocsik] nem valónak Magyarországon. A posták voltak: Szatmár, Tokaj, Kassa, Eperjes, Lőcse, Bajmóc, Galgóc, Pozsonra."

i3 Bécsből Bethlen Miklós hamarosan folytatja útját Hollandia felé; útitársul székely tanárát, Csernátoni Pált viszi magával. A biztonság kedvéért Bécsben császári útlevelet is kap Szelepcsényi György kancellár, akkor kalocsai s azután esztergomi érsek közbenjárásával, aki igen megkedvelte: „Énnékem passust is szépet irata a császár nevével, mely úgy tudom, ma is megvagyon az akkori diariummal együtt... a régi nagy folyóka iskatulyás [= fiókos] leveles ládában.

,,u Bethlen Pál 1663-ban követi bátyját a peregrinációba, inasával, a Háromszékből való Könczei Mihállyal, s velük tart egy Udvarhelyi Mihály nevű „typographus legény" is, aki nyomdászatot akar tanulni. Annak a széles látókörű, európai szellemiségű erdélyi műveltségnek, amely Kazinczyt is annyira megragadta, itt találhatók a gyökerei. A 17. század a királyi Magyarország számára a súlyos megpróbáltatások időszaka volt. A század utolsó két évtizedében zajlott le a török kiűzése; a 16 éves felszabadító háború tengernyi szenvedéssel járt, s néptelen pusztasággá változtatta az ország középső részét; Buda vára romhalmazként került az egyesült európai keresztény seregek kezére. A felszabadult területeken mégis szinte azonnal megindult a köz41 Az Erdélyre vonatkozó számadatokat Péter Katalin és Bucsay Mihály fentebb idézett munkáiból vettük. 42 Bethlen Miklós (1642—1716) Kővár-vidék Kisbun nevű falujában született, apja — viharos történelmi időszakban — Erdély főkancellárja volt. Tanulmányai után ő maga is államférfi, Udvarhelyszék főkapitánya, majd kancellár. Önéletírása a magyar próza egyik korai remeke. 43 Bethlen Miklós önéletírása magától. = Kemény János és Bethlen Miklós művei. (Szerk.: V. Windisch Éva.) Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1980. 567. p. 44 U.o 570. p. — A „Peregrinatiómról és academiai tanulásomról" c. fejezet a legszínesebb útleírások közé sorolható. 13* 195